Másnap

Kihunytak a grandiózus záróünnepség fényei, hazautazott a világ úszósportja, mi pedig itt maradtunk a botránnyal.

Pedig mindent megtettek a kormánypártok, hogy magukhoz ragadják a sikeres vizes világbajnoksággal kapcsolatos tematizálást. Médiájuk folyamatosan ontja az egy kaptafára készült cikkeket arról, hogy az ellenzéknek semmi sem jó, a Soros-hálózat lapjai mindent rossznak, sikertelennek tartanak, csak a sárga irigység szól belőlük. Aki szerintük nem lelkesedett eléggé, fanyalgott, a nagy pillanatokban is a költségeket firtatta, hamar megkapta a hazaáruló jelzőt. És ez teljesen független volt a célkeresztbe állítottak tényleges reakcióitól, véleményétől. Feladat volt, teljesíteni kellett. Ám akárhogy igyekszik, az ellenzék sem tudta volna úgy kiverni a kanalat a Fidesz-sajtó kezéből, ahogyan Magyarország úszólegendái tették: kivárták hazánk történetének legnagyobb sporteseményének végét, és akkor fogalmazták meg kritikájukat a dilettáns úszószövetségi elnökkel, Bienerth Gusztávval szemben. Kihunytak a grandiózus záróünnepség fényei, hazautazott a világ úszósportja, mi pedig itt maradtunk a botránnyal. És a magyar lapok most erről írnak. (A habonyi agytröszt gondban lehet: hogyan hazaárulózható, örömgyilkosozható le a legízlésesebben Székely Éva vagy Darnyi Tamás? És hogyan lehetne ezt az egészet valahogy Soros Györgyhöz kötni?)

Az úszó-világbajnokságot követően azonnal elnökségi ülést tartott a Magyar Úszószövetség (MÚSZ), ahol a sikeresen lebonyolított rendezvény fölötti öröm, a megkönnyebbülés gesztusai helyett a tagok kézhez kapták az ellenőrző testület elnökének lemondólevelét. Már erre azonnal és szó nélkül rendkívüli közgyűlést kellett volna összetrombitálnia a hatalom által valamiért épp a MÚSZ tetejére pottyantott Bienerth turisztikai kormánybiztosnak (18. paragrafus, 1. bekezdés), ám csak sokasodtak a gondjai akkor, amikor a testület újabb tagjai közölték, ők is felállnak. Indoklásuk azonos: nem tudnak együttműködni Bienerth Gusztávval. Ekkorra már ismertté vált egy sor úszólegenda véleménye: a szövetségben változás kell. Akik ebben egyetértenek, azok nevét nemzeti kötelesség felsorolni, érdemeiket viszont felesleges: Székely Éva, Darnyi Tamás, Risztov Éva, Szabó József, Hargitay András, Turi György, Petrov Iván és Plagányi Zsolt.

Ezek után a sajtó egy részének „kifelejtésével” kedd reggelre sajtótájékoztatót hívott össze az elnök, körülültetve magát egy fürt sikerkováccsal, a vizes vb számos magyar hősével. Megjelent körükben Sós Csaba szövetségi kapitány is. Kellemesen elbazsalyogtak, mígnem eljött a kérdések ideje. Hogyan kommentálná az érintett az elnökellenes szakmai közhangulatot? Mikorra hívja össze a rendkívüli közgyűlést, amit a szabályok előírnak? És mi erre a válasz? Bienerth számára megdöbbentő, hogy egy nappal a vizes világbajnokság után egyesek „egyéni sérelmeik alapján pitiáner bosszút forralnak”.

A mellette ülő Sós Csaba viszont azt láthatta, hogy igen sokan elfojtott felhorkanással veszik tudomásul az elnök szavait, amelyeket azzal is megtoldott a vezető, hogy majd összehívja azt a közgyűlést, ha kell. Ezért aztán a kapitány érdemben reagált. Azt mondta, álljon ki, aki ezt a munkát csinálni akarja Bienerth helyett, azokról pedig, akik a hírek szerint a lemondásukat fontolgatják az elnökségben, úgy véli, „külső nyomás alatt állnak”. Erről azonban nem akart többet mondani. Nagy kár. A Székely Éva vagy Plagányi Zsolt „pitiáner bosszújáról” való értekezést azért nem biztos, hogy a szakma olyan könnyen lenyeli majd.

A vizes világbajnokság idején kis túlzással kámforrá vált Bienerth Gusztávot a fideszes hátszél röpítette posztjára a különös és vitatott életpályát leíró, a versenysorozat idején sokat mutatkozó Gyárfás Tamás bukása, a sportágat megrázó számos kínos botrány után. A cserét sokan a magyar úszósport régóta várt rendszerváltásaként értelmezték. Az ünnepi mámorból ébredve látszik csak igazán, mennyire félresiklott ez a rendszerváltó kísérlet is.