Harvey Weinsten olyan gyorsan és olyan tökéletesen megsemmisült, hogy az mesébe illő. A hollywoodi producer napok alatt elveszítette az egész életét, miután kiderült, hogy szexuálisan zaklatott számos nőt, főleg színészeket. Weinsteint kirakták cégéből és a filmakadémiából, felesége otthagyta, a francia Becsületrendet visszavonják tőle. Százszázalékos bukás. A hatóságok vizsgálják majd azokat az évekkel ezelőtti eseteket, amelyek most napvilágra kerülnek. A producer korábban már több áldozatával megegyezett peren kívül hasonló vádak miatt. Viselkedése állítólag nyílt titok volt Hollywoodban. Weinstein bocsánatot kért, és minden jel arra mutat, hogy a botrány vízválasztó lehet Hollywood történetében. De azért ne legyünk naivak, maradt még elég nagy hatalmú producer és kiszolgáltatott színész.
Ez az egész talán nem is a filmgyártásról szól, hanem a hatalomról, és abból Hollywoodban van bőven. Ha ilyen történeteket olvasunk, a hatalmat szinte mindig ott találjuk a képletben. Az elkövető producer, rendező, felsőbb éves hallgató; valamiféle főnök. Az áldozat beosztott, elsőéves, gyakornok vagy kezdő, aki meg akar felelni. A Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Csanádi Judit látványtervező mondta a Magyar Nemzetnek, hogy amikor hallgatói jelzések után leült az oktatókkal beszélni erről a témáról, tisztáznia kellett velük, hogy amint átjönnek a színházból egyetemre oktatni, hatalmi helyzetbe kerülnek. Az a megjegyzés, amit a velük „egyenrangú” színházi kollégával szemben megengednek maguknak, az hatalmi helyzetben, a hallgatóval szemben tilos.
Hogy milyen következménye lehet annak, ha a hatalmi egyensúly felborul, az látszik a közelmúlt gólyatáborbotrányaiból. Sokkolta az országot, amikor sorra derültek ki az erőszakos bűncselekmények. És hirtelen téma lett az is, amiről mindenki tudott: hogy a gólyatáborok sokszor arról szóltak, hogy a szervezők, elsősorban a felsőbb éves hallgatók, visszaéltek a helyzetükkel. Régóta keringtek a sztorik a megalázó játékokról, amiket kimondva vagy kimondatlanul úgy vezettek fel, hogy nem lesz igazi egyetemista abból, aki nem nyalogatja le a másikról a tejszínhabot, vagy nem imitál orális szexet egy banánnal.
Érthetetlen, ha ezek után bárki is úgy véli, túl nagy port vert fel a Weinstein-ügy a világban. Főleg az a furcsa, ha magyarként vélekedik így. A gólyatáborok itt zajlottak a szemünk előtt. Mégsem kérdezte meg senki, hogy ahol eleve ilyenek a hatalmi viszonyok meg az elvárások, ahol esetleg az a hozzáállás, hogy az elsőéveseket „be kell törni”, ott vajon mindenki megáll-e majd a durva poénoknál, vagy ebben a rendszerben már könnyen megterem az erőszak is?
Jogos felvetés, hogy a szexuális zaklatást nem mindig könnyű bizonyítani, főleg sok év után. És megfelelő szervezéssel elméletileg tönkre lehetne tenni ilyen vádakkal olyasvalakit is, akinek semmi nincs a rovásán. De ez nem változtat azon, hogy létezik a probléma, és azon sem, hogy a szexuális visszaélések világa láthatatlan. Ha nem lenne az, akkor nem döbbent volna meg egy ország a gólyatábori erőszakon.
Az Országos Kriminológiai Intézet becslése szerint száz nemi erőszakból négy esetben születik feljelentés. Ezek a nemi erőszak esetei. Nincs benne az, amikor valakinek fenékbe markolással nyomatékosított ajánlatot tesz a főnöke. A Weinstein-ügy után a közösségi médiában is indult kampány me too (én is) hashtaggel. Bárki csatlakozhatott, akit ért zaklatás. A tömeges színvalláson nincs miért meglepődni. A statisztika és a napfényre került esetek azt mutatják, hogy a probléma tényleg láthatatlan.
Persze el lehet ütni a dolgot azzal, hogy a hatóság nem tud ott lenni mindenki takarója alatt, és különben is lehet, hogy az illető csak megbotlott egy vak komondorban. De talán jobb szembenézni ezekkel a dolgokkal. A botrányok úgyis kényszerítenek rá.
