Érthetetlen, ha ezek után bárki is úgy véli, túl nagy port vert fel a Weinstein-ügy a világban. Főleg az a furcsa, ha magyarként vélekedik így. A gólyatáborok itt zajlottak a szemünk előtt. Mégsem kérdezte meg senki, hogy ahol eleve ilyenek a hatalmi viszonyok meg az elvárások, ahol esetleg az a hozzáállás, hogy az elsőéveseket „be kell törni”, ott vajon mindenki megáll-e majd a durva poénoknál, vagy ebben a rendszerben már könnyen megterem az erőszak is?
Jogos felvetés, hogy a szexuális zaklatást nem mindig könnyű bizonyítani, főleg sok év után. És megfelelő szervezéssel elméletileg tönkre lehetne tenni ilyen vádakkal olyasvalakit is, akinek semmi nincs a rovásán. De ez nem változtat azon, hogy létezik a probléma, és azon sem, hogy a szexuális visszaélések világa láthatatlan. Ha nem lenne az, akkor nem döbbent volna meg egy ország a gólyatábori erőszakon.
Az Országos Kriminológiai Intézet becslése szerint száz nemi erőszakból négy esetben születik feljelentés. Ezek a nemi erőszak esetei. Nincs benne az, amikor valakinek fenékbe markolással nyomatékosított ajánlatot tesz a főnöke. A Weinstein-ügy után a közösségi médiában is indult kampány me too (én is) hashtaggel. Bárki csatlakozhatott, akit ért zaklatás. A tömeges színvalláson nincs miért meglepődni. A statisztika és a napfényre került esetek azt mutatják, hogy a probléma tényleg láthatatlan.
Persze el lehet ütni a dolgot azzal, hogy a hatóság nem tud ott lenni mindenki takarója alatt, és különben is lehet, hogy az illető csak megbotlott egy vak komondorban. De talán jobb szembenézni ezekkel a dolgokkal. A botrányok úgyis kényszerítenek rá.
