Az internetes voksolás a Magyarországon lakcímmel rendelkezők, illetve nem rendelkezők, másképp fogalmazva a külföldön élők/dolgozók és a határon túli kettős állampolgárok problémáját is orvosolhatná, mármint azt, hogy a jelenlegi rendszer a praktikus szempontból hasonló helyzetben lévő két választói csoport közül a külföldön élő magyarokat hátrányosan megkülönbözteti. Míg mondjuk egy erdélyi, 2010 óta honosított honfitársunk – éljen és dolgozzon akár Nagyváradon, akár Londonban – szavazhat levélben a választásokon, addig a mondjuk vele akár egy háztartásban élő, magyar lakcímmel rendelkező párja csak a legközelebbi nagykövetségen teheti meg ezt.
Valamiért az Alkotmánybíróság úgy döntött, ez a helyzet nem alaptörvény-ellenes. Pedig azzal jár, hogy a választónak adott esetben több száz kilométert kell utaznia, hogy leadja a voksát. A különbségtétel látszik az eredményeken is: a 2014-es parlamenti választáson világszerte 24 119 ember szavazott a külképviseleteken, míg levélben 128 429 magyarországi lakcímmel nem rendelkező polgár szavazott, ebből 122 638 a Fidesz–KDNP-re.
Talán ezért lehet, hogy a kormánypártokat nem zavarja a kafkai szituáció: valószínűnek tarthatják ők is, hogy a külföldre távozók egy jelentős része nem rájuk adná le a voksát, míg a határon túliak szavazatainak bezsebelésében – a 2014-es eredmények alapján jogosan – bíznak. Arról a tegnapi Magyar Nemzetben olvashattak, hogy 2018-ban már 200 ezer határon túli honfitársunk voksolhat majd érvényesen, szavazatuk pedig akár két-három sorsdöntő mandátumról is határozhat. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök már hónapok óta buzdít a regisztrációra. Az internetes szavazás bevezetése tehát akár csak a külföldön tartózkodó állampolgárok esetében sokat javíthatna a demokrácia helyzetén.
