Van mindazonáltal egy másik trollunk, akit nem kötnek ilyesfajta béklyók. Aki ha mond valamit, akkor az úgy is lesz. Arról a pocakos, babaarcú, idétlen frizurájú figuráról beszélek ismét. Az év lázadójáról. Azaz hőzöngőjéről.
Kim Dzsongun – az olvasó alighanem rég rájött, hogy róla van szó – még újévi beszédében azt mondta, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság növeli katonai erejét, „ha az Egyesült Államok nem hagy fel agresszív politikájával”. Megerősítette, hogy országa kitart „az elrettentő nukleáris potenciál erősítésének irányvonala” mellett, és arról is mesélt, hogy Észak-Korea egy interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítása előtt áll.
Stimmel, amit mondott? Abszolút. Észak-Koreának immár bizonyítottan van atomfegyvere és az Egyesült Államok kontinentális részét elérni képes interkontinentális ballisztikus rakétája, valamint képes arra, hogy előbbit rárakja utóbbira. Kim Dzsongunnak mindezekkel egyszerre sikerült felidegesítenie az amerikaiakat (őket a legjobban), a japánokat (kinek tetszene, ha rakétákat lődöznének át fölötte beszámíthatatlannak tűnő alakok), az oroszokat és a kínaiakat. A másik Koreáról nem is beszélve. Mindenkit, aki számít a Távol-Keleten.
Ez már valami. A figyelemre méltó teljesítmények itt kezdődnek. Nem árt ezt rögzíteni, amikor saját, egyre gyarapodó számban megcsodálható – ám világpolitikai értelemben kevéssé jelentékeny – kelet-közép-európai hőzöngőink mutatványocskái felett álmélkodunk.
Hogy egyébként szegény észak-koreaiak úgy élnek, ahogy? Hogy menekülnének ész nélkül mind, ha tudnának? Mellékes. A trollpolitika mindenekelőtt önmagáért létezik. Nemcsak diktatórikus, tömegdemokratikus változatában is. De ez már nem is felismerés. Inkább axióma. Melynek igazságáról épp 2018-ban nem lenne ildomos megfeledkeznünk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!