Innen nézvést taktikai-stratégiai ballépésként is értékelhető, hogy az ÁSZ közreműködésével minden korábbinál erőteljesebb támadás indult, amely a Jobbik starthoz állását is megakadályozhatta volna. A történet visszájára fordulni látszik. A jobbikosok nem lepődtek meg, a fideszisták harci kedve sem csökkent, de a baloldalon és liberális körökben sokan elgondolkodhattak rajta ismét, hogy ha ezt a vörös vonalat is átlépte a hatalom, akkor mely vonalak átlépése merülhet fel még, és hogyan is kellene ezt megakadályozni.
Vona Gáborék okosan reagáltak, amikor utcára hívták az embereket. A péntek esti békés tüntetés hatékony eszköznek sejlik ahhoz, hogy a párttal amúgy nem rokonszenvező népek is kifejezzék szolidaritásukat, jelezve, mi milyen módon fér – vagy nem fér – el elkötelezettségeik keretei között. De kétélű sztori ez is. Nagy fába vágta a fejszéjét a Jobbik. Ahhoz, hogy erőt mutasson, ezreket kell most megszólítania. Eredményesnek akkor mondhatja magát utólag, ha a tömeg méretei tényleg figyelemre méltók lesznek.
Persze mindenre be van készítve a válasz. G. Fodor Gábor ideológus már szerdán megpendítette egy tévéműsorban – némiképp önleleplezően –: a Fidesz abban gondolkodik, hogy csak a választás után kelljen kifizetnie a százmilliókat a Jobbiknak. Készen állnak tehát a visszakozásra ismét, ha kell, a kötéltánc megy tovább. De egyszer biztosan el fogják véteni a lépést. A paradoxonok ugyanis nem örök érvényűek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!