Jó hír érkezett tegnap a magyar oktatási rendszerről. Ritka, éppen ezért megbecsülendő pillanat ez. A negyedik évfolyamos tanulók szövegértési képességeit vették górcső alá az angol nevének rövidítésével leginkább csak PIRLS-ként ismert felmérés során, nebulóink pedig minden korábbinál jobb eredményt értek el. Méghozzá nemcsak a pontok puszta számát tekintve, hanem a többi országgal összevetve is: legutóbb huszadikak voltunk a listán, most pedig a tizenharmadikak, ötvenből. Semmiképpen sem rossz eredmény ez, pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a legszűkebb élbolynak tekinthető top ötös csoportban olyan, már-már legendásan sikeres oktatási rendszereket üzemeltető államok diákjai kaptak helyet, mint amilyen Szingapúr vagy Finnország.
A siker tehát megkérdőjelezhetetlen. Azért is esik különösen jól mindezt leírni, mert a szövegértés bizonyosan az egyik legkardinálisabb, de talán még azt is megkockáztathatjuk, hogy mind közül a legfontosabb, az általános iskolákban elsajátítható képesség. Hiszen később, amikor a gyerekeknek már önállóan kell tanulniuk, dolgozniuk, tovább- vagy átképezniük magukat, a szövegértés kulcsszerephez jut majd. (A másik nagyon fontos terület a logikus, strukturált gondolkodásra és problémamegoldásra nevelő, viszont tantárgyi mivoltában sajnos feltűnően népszerűtlen, „mumusként” kezelt matematika – de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)
Végre tehát valami jó is történt ebben az országban oktatásfronton – sóhajthatunk fel. Valóban felüdülés ez az utóbbi évek után, melyek során a PIRLS-szel ellentétben siralmasra sikeredett PISA-tesztektől a strukturális gondokra rávilágító tanár- és diáksztrájkokon keresztül az e hasábokon született kockás inges mozgalomig terjedtek a – hogy finoman fejezzük ki magunkat – kedélyeket borzoló fejlemények. Mindezek előzménye pedig az a központosítás volt, amelyet a tanártársadalom szinte egy emberként utasított el, és amelyet ezzel szemben az illetékes minisztérium most az eredmények javulásának okaként jelölt meg.
