Egyrészt Junckernek már nagyon el kellene magyarázni, hogy ő az Európai Bizottságnak, az uniós intézményrendszer javaslattevő-végrehajtó grémiumának az elnöke, és nem az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsé. Mert az alapján, amilyen nagy médiafigyelmet követelt magának ezúttal is, könnyen még az Európai Unió elnökének (nem létező) címét is ki lehetett volna alá írni a képernyőre. Persze a tanácsi csúcs régtől fogva „fura szerzet”, hagyományosan az Európai Parlament elnökének beköszönésével kezdődik, szóval itt van ilyenkor mindenki, aki nem akar kimaradni az esti híradóból.
Ennyit Juncker arcpirító sündörgéséről. De tisztelt Uniós Elithez Tartozó Hölgyeim, Uraim, Kedves Politikusok! Lehet lesajnálni és kevesellni azt a 35 millió eurót, amelyet a V4-ek az EU külső határának védelmére adnak (a törökökkel egy 3 milliárd eurós migránsalku van érvényben), a hülye is látja, hogy az EU védelempolitikája a tartósnak ígérkező migrációs folyamatok, a globális biztonsági kihívások miatt az erős védelem kiépítésének, igen, az Európa-erőd felépülésének irányába mozdul el. A rossz hír ebben az, hogy a befogadás, a szolidaritás mint olyanok ebben a talán Önöknek még egészen új narratívában egy kicsit keskenyebb ösvényen ballaghatnak tovább. Például egész bravúros próbálkozás Angela Merkeltől a következő mondat: a külső határok védelme nem elégséges, ha a védelemnek nincs szolidaritást jelentő belső dimenziója. Akár tűzbe is lehet jönni ilyen nyelvi lelemény hallatán, ha nem kellene azt látni, hogy más belső dimenziók alapján Németország az első, aki gombot nyom a lengyelek elleni alapjogi eljárás megindításához. Szóval szolidaritás, pepecselés a tagállamok (Lengyelország, Románia) igazságügyi reformjával. Csak közben pont a közösségi politika működésképtelen. Jó reggelt, föderalista Európa, itt vannak a nemzetállamok!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!