No nem mintha Donald Trump szavaiban nem lenne némi igazság. – Több mint húsz éve halasztgatják az amerikai elnökök a döntést, mégsem vagyunk közelebb a békéhez – rótta fel. Nehéz vele vitába szállni: az már számtalanszor kiderült, hogy a sokszor kipróbált módszerek nem működnek. Arab, amerikai vagy nemzetközi tervek végül mind kudarcot vallottak az izraeli–palesztin konfliktus rendezésében. A gond inkább azzal van, hogy Trump túlságosan olcsó volt. Pillanatnyi belpolitikai érdekek kedvéért, saját külpolitikai stratégiájával is szembemenve (már ha létezik ilyen) történelmi fogaskerekeket hozott működésbe. A befolyásos zsidó és keresztény lobbi kegyeinek elnyeréséért, no meg az „orosz ügy” fojtogatása után egy korty lélegzetért ellenfelei arcába vághatja, hogy ő – szemben elődeivel – betartotta kampányígéretét. Pedig valójában csak a régi trükkhöz nyúlt, amikor a belpolitikai viharokról külpolitikai attrakcióval terelte el a figyelmet.
Csakhogy megtehette volna ezt úgy is, hogy legalább megkéri az árát. Kérhette volna például cserébe Izraeltől a nemzetközi jog alapján illegális telepek építésének leállítását és a békefolyamat újraindítását. Mondhatta volna azt is, hogy Nyugat-Jeruzsálemet ismeri el fővárosként, és párhuzamosan ígéretet tehetett volna arra, hogy a jövőbeni önálló Palesztinában az amerikai képviselet Kelet-Jeruzsálemben lesz. De nem ezt tette, csak ezüsttálcán nyújtotta át ajándékát, ami megkérdőjelezi azon szavait is, hogy nem mondott le a békéről és a kétállami megoldásról. Donald Trumpra az arab államok és Izrael is bizalommal tekintett, így megvolt az eszköz a kezében, hogy békét teremtsen, és beírja magát a történelemkönyvekbe. Igaz, ha másképpen is, de ez így is sikerül neki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!