Világbékétlenek

Ma, nemcsak nálunk, de világszerte sokan úgy tartják, hogy Ferenc pápa, amikor a békéről beszél, valójában a kereszténység elpusztításán ügyködik.

Kérdés, ezek a szavak mennyire érik el és érintik meg a nem közvetlen hívekből álló közvéleményt? Félünk. Kevésbé, mint amennyire hasznos és üdvös lenne. Van viszont olyan egyházi vezető, akire megnövekedett kíváncsisággal figyel az egyébként közönyös világ. Ferenc pápa békéltető szavait fokozott érdeklődés kíséri. No nem azért, mert oly sokan hallják ki belőle az igazságot, akarják elfogadni és követni. Épp ellenkezőleg, belekötni akarnak és meghazudtolni. Sokan. És egyre többen. Hirtelen, gombamód megszaporodtak a teológiában, a társadalomtudományokban és a reálpolitikában egyaránt jártas, univerzális zsenik, akik a pápa minden egyes békítő szándékú nyilatkozata után kétségbe vonják a világ első számú katolikus vezetőjének keresztényi elkötelezettségét, hittani és bibliai ismereteit, emberi tisztességét, ép elméjét. Ferenc pápa szenteste elmondott beszédében a Szent Család menekülése és a manapság otthonukat és hazájukat elhagyni kényszerülő menekültek között vont párhuzamot. Azonnal akadtak szép számmal, akik tiltakoztak az efféle összehasonlítás ellen, mert az idegeneket megsegítő szeretetet nemcsak a krisztusi tanítással ellentétesnek, hanem egyenesen ellenségesnek vélik. Ma, nemcsak nálunk, de világszerte sokan úgy tartják, hogy Ferenc pápa, amikor a békéről beszél, valójában a kereszténység elpusztításán ügyködik. Nyilván ez az a publicitás, amire sem a pápának, sem az egyháznak nincs szüksége. Ennél még az is jobb, ha a főpapok világbékeszózata süket fülekre talál.