Felcsút ott tart, hogy saját kisvasútja, minden elképzelést felülmúló stadionja, akadémiája, annak majd 150 millió forintos teakonyhája van. Ja, és a jelenleg regnáló miniszterelnöke. Mezőkövesden és környékén hirtelen olcsóbb a benzin, mert a város szülöttje éppenséggel a NAV első embere, aki egy szép reggelen áttelefonált az illetékesnek, ugyan már, a földijeim ne fizessenek annyit az üzemanyagért. Tegyük hozzá, amikor egy ellenzékben lévő városvezető szerette volna ugyanezt elintézni, valahogy nem siettek az olajvállalat árképző emberei a segítségére.
Természetesen nem az értelmes, a település vagy régió előrejutását segítő beruházásokkal, fejlesztésekkel van a baj – még a feltűnő túlárazások ellenére sem –, hanem azokkal, amelyek csak az értelmetlen költekezést és a kivagyiságot testesítik meg. A stadionfejlesztési program koncepciója sem azért beszédtéma szinte naponta, mert a létesítmények terén ne lett volna több évtizedes lemaradásunk, hanem annak a végrehajtása miatt, és mert az üzemeltetés megoldatlan. De ez nem csak a stadionokra, az egyéb látványberuházásokra is igaz. Vajon miért kell megépíteni egy 17 ezres kisvárosban az ország harmadik legnagyobb csúszdaparkját, vagy milliárdokért azt a termálvizes lórehabilitációs központot, amiről még a helyiek sem tudják Kisvárdán, eszik vagy éppen isszák majd? Ugyancsak megkérdőjelezhető az a döntés, amikor egy valamivel nagyobb településen, Vácon pár száz méterre egymástól két sportcsarnokot húznak fel: egy kézilabda-, illetve egy sport-, és rendezvénycsarnokot. Vagy miért van hirtelen szükség Seszták Miklós fejlesztési miniszter és Hende Csaba országgyűlési alelnök városaiban olyan teniszcentrumra, amelynek kihasználtsága finoman szólva is kérdőjeles?
A kíméletlen önérdekhajszolás a rend hiányához vezethet. Higgyünk abban, hogy nem ez a cél!
