Centenárium és vakság

Igazuk volt azoknak, akik azt jósolták, hogy 2018 nem lesz alkalmas a román–magyar párbeszédre, a vitás kérdések rendezésére.

Az idei ugyanakkor centenáriumi év, amikor Bukarest az Erdély és a román királyság egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat elfogadásának százéves évfordulóját ünnepli. Márpedig a nagyromán nemzetállami eszmék hangoztatásába eddig sem fértek bele az országban élő nemzeti kisebbségek Bukarest által eltúlzottnak tartott követelései, legyen szó a nemzeti jelképek (mint például a székely vagy a magyar zászló) használatáról vagy az önrendelkezési törekvésekről. A román politikusok tagadják, hogy a gyulafehérvári román nemzetgyűlés széles körű autonómiát ígért az ország területén élő kisebbségeknek, és – akárcsak a spanyol hatóságok a katalán függetlenségről – még csak párbeszédre sem hajlandók a kérdésről. Ebben a felfokozott hangulatban született meg a napokban a romániai magyar alakulatok autonómianyilatkozata, aminek az időzítése éppen a borítékolható román elutasítás, valamint a centenáriumhoz köthető történelmi aktus román és magyar részről történő eltérő megítélése miatt vitatható. És az sem mellékes, hogy a román politikusok és véleményformálók a magyarországi választások közeledtével magyarázzák az autonómiaigény „felmelegítését”, Budapest „beavatkozását” sejtve az erdélyi magyar pártok kiállása mögött. Ez és a román kormányfő szerencsétlen kijelentése is azt mutatja: igazuk volt azoknak, akik azt jósolták, hogy 2018 nem lesz alkalmas a román–magyar párbeszédre, a vitás kérdések rendezésére, és hogy sokkal inkább egymás sérelmei kerülnek felszínre. Ami már csak azért is sajnálatos, mert az elmúlt száz év keserű tapasztalatai helyett végre itt lenne az ideje az előretekintésnek a kétoldalú kapcsolatokban.