Eddig irgalmatlansággal vádolták a kormányt, most túlzott irgalommal – lássuk be, ez nem volt egy bomba érvelés Gulyás Gergelytől. A Fidesz frakcióvezetőjének jutott az a hálátlan feladat, hogy a tegnapi rendkívüli parlamenti ülésen védje a mundér becsületét. Csak az a baj, hogy az ellenzék nem az irgalom kérdését feszegeti hetek óta. Sokkal inkább azt, hogy az irgalmatlanul költséges és a végletekig hajtott migránsellenes kampány állításaihoz képest mi a valóság Magyarországon, ahol – mint nemrég mindenki felfigyelt rá – befogadtak oltalmazottként 1300 személyt. Most akkor együtt tudunk élni velük, vagy sem? Valótlanságot állított a kormány akkor, amikor arról beszélt, hogy nem enged be migránsokat?
Ezért hívatta össze a Jobbik kezdeményezésére a Jobbik, az LMP és az MSZP a rendkívüli ülést. Sokan várták, hogy megjelenjenek ott a kormánypárti képviselők, netán maga a miniszterelnök is. Ha már választási programja nincs a Fidesznek, legalább az egyetlen kampánytéma, a bevándorláspolitika kapcsán öntsenek tiszta vizet a pohárba. De nem jöttek, csak néhányan, az Országgyűlés így határozatképtelen volt, a vita elmaradt. Pedig a propaganda hosszú és fárasztó hónapjai után üdítő lett volna meghallgatni a vezető fideszeseket, amint a migránsellenes kampányban megszokott hévvel értekeznek arról, hogy Magyarország büszkén és bátran betartja a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit, meg saját törvényeit. Igaz, hogy ez szöges ellentétben állt volna az eddigiekkel, viszont jóval nagyobb arányban tartalmazott volna valóságelemeket, mint azok az eszmefuttatások, amelyek szerint Soros György lakosságcserét kíván végrehajtani Magyarországon stb.
Az 1300 ember oltalmazottként történő befogadása egyébként nem lelki indíttatásból (lásd: irgalom) történt, hanem jogszabályok alapján. Ők benyújtották a kérelmet, Magyarország pedig elbírálta, mert ez a dolgok normális és törvényes menete. Ez olyannyira így van, hogy még a fakocka egyszerűségű üzenetekre specializálódott Németh Szilárd is olyan rég nem hallott érveket dobott be, mint hogy létezik a genfi egyezmény, amely előír nekünk dolgokat. Nagy szerencse, hogy ezt megemlítette, mert a magyar emberek szinte már kezdték elfelejteni, hogy az életünk kereteit többnyire mégis az olyan konkrétumok adják, mint a nemzetközi egyezmények és Magyarország törvényei. Nem pedig a közelebbről meg nem határozott Soros-terv, amelyről ma azt lehet mondani, hogy emerről szól, holnap meg azt, hogy amarról – mikor mire van éppen politikai értelemben vett szükség.