Bár már hat éve államosították a magánnyugdíjpénztárakat – négy kivételével –, időről időre előkerül a téma. A minap például egy képviselői kérdésre válaszolva szólalt meg az ügyben a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Matolcsy György a Tóth Bertalan szocialista frakcióvezetőnek adott válaszában gyakorlatilag elismerte, hogy becsapták az egykori magánnyugdíjpénztári tagokat, akik így keresztet vethetnek a kasszákban 2011 előtt fölhalmozott vagyonra. A jegybankelnöki magyarázat szerint ugyanis azért nem számolják el az egykori pénztártagok megtakarításait az állami társadalombiztosítási rendszerben, mert ott csak a nyugdíj kiszámításához szükséges járulékalapot tartják nyilván. Vagyis amikor valaki eléri a nyugdíjkorhatárt és nyugállományba vonul, az ellátás kiszámításakor a megtakarításokat nem a tényleges értékén számítják be, hanem csak a nyugdíjat megalapozó járulékalap részeként veszik figyelembe. Ergo a mintegy 2,8 millió pénztártag hozzávetőleg 3000 milliárd forintos megtakarítása végleg eltűnt. Ők ugyanúgy csak az állami nyugdíj-megállapítás szabályai szerint kapnak majd nyugdíjat, mint ha soha nem is lettek volna magánnyugdíjpénztár-tagok.
Ez több okból is bosszantó számukra. Egyrészt az állami rendszerbe érkezett befizetéseket nem tartják számon egyéni számlákon, mint például egy bankszámlán, s így a megtakarításaikhoz már soha nem férhetnek hozzá. Másrészt a nyugdíjpénztárba egykor befizetett összeget egy nyugdíjazás előtti halál esetén nem örökölheti a szerződésben megnevezett családtagjuk, így az végleg elvész a család számára.
Pedig a nyugdíjvagyon államosításakor egyáltalán nem erről volt szó. A Fidesz nevében 2010. december 6-án az Orbán Viktor, Kósa Lajos és Lázár János által aláírt országgyűlési politikai nyilatkozatban egyebek között kijelentik, hogy a pénztártagok eddigi befizetéseinek biztonságához garantálni kell az állami rendszerbe átlépők számára az egyéni számlavezetést, az egyéni számlás befizetések értékállóságát és az átlépők veszteségeinek jóváírását. S hogy ösztönözzék a visszalépést az állami rendszerbe, az átlépőknek semmi teendőjük nem volt, a maradóknak kellett külön nyilatkozniuk a szándékukról. Azzal is ijesztgették az embereket, hogy akik maradnak, nem számíthatnak az állami nyugdíjra.
A visszalépők által megtakarított 3000 milliárd forintnak ma már nyoma sincs. 2015 elején már egyetlen fillér sem volt a vagyon kezelésére szolgáló alapban az Államadósság-kezelő Központ nyilvántartása szerint. A hatalmas vagyon egy részét adósságtörlesztésre fordította a kormány, másik része a legkülönbözőbb befektetésekbe került, de akadtak olyan vagyonelemek is, amiket igen furcsa körülmények között magánkézbe adtak.
Még fájdalmasabb a magánnyugdíjpénztári vagyon elvesztése az egykori tagoknak, ha megnézzük, mennyire jól muzsikáltak az államosítás óta a megmaradt pénztárak. Az elmúlt hat év alatt a rendszerben maradó átlagos pénztártag számláján hetvenszázalékos hozamot írtak jóvá a kasszák. Vagyis azok, akik voltak olyan bátrak, és pénztártagok maradtak, továbbra is hónapról hónapra utalhatták számlájukra a nyugdíjjárulékot, s ezen felül jelentős hozammal is gyarapították megtakarításaikat.
A hatalmas vagyon tehát eltűnt, és a kormány – ahogy a korábbiak – egyetlen lépést sem tett az optimista számítások szerint is másfél-két évtized múlva csődbe jutó nyugdíjrendszer megreformálására. De még annak sincs nyoma, hogy valamiféle gondolkodás elindult volna, vajon miként lehetne életképessé tenni a jelenlegi rendszert, amely a demográfiai folyamatok szerint 2035-re fenntarthatatlanná válik.
Persze az is lehet, hogy addigra már nem is lesz rá szükség. Ha hihetünk a kormány retorikájának, az a szörnyű veszély fenyeget minket, hogy Brüsszel és Soros György gonosz tervét megvalósítva addigra elfoglalják az országot a muszlim „migráncsok”. Nekik meg minek fenntartani egy jó ellátást nyújtó nyugdíjrendszert.
