A visszalépők által megtakarított 3000 milliárd forintnak ma már nyoma sincs. 2015 elején már egyetlen fillér sem volt a vagyon kezelésére szolgáló alapban az Államadósság-kezelő Központ nyilvántartása szerint. A hatalmas vagyon egy részét adósságtörlesztésre fordította a kormány, másik része a legkülönbözőbb befektetésekbe került, de akadtak olyan vagyonelemek is, amiket igen furcsa körülmények között magánkézbe adtak.
Még fájdalmasabb a magánnyugdíjpénztári vagyon elvesztése az egykori tagoknak, ha megnézzük, mennyire jól muzsikáltak az államosítás óta a megmaradt pénztárak. Az elmúlt hat év alatt a rendszerben maradó átlagos pénztártag számláján hetvenszázalékos hozamot írtak jóvá a kasszák. Vagyis azok, akik voltak olyan bátrak, és pénztártagok maradtak, továbbra is hónapról hónapra utalhatták számlájukra a nyugdíjjárulékot, s ezen felül jelentős hozammal is gyarapították megtakarításaikat.
A hatalmas vagyon tehát eltűnt, és a kormány – ahogy a korábbiak – egyetlen lépést sem tett az optimista számítások szerint is másfél-két évtized múlva csődbe jutó nyugdíjrendszer megreformálására. De még annak sincs nyoma, hogy valamiféle gondolkodás elindult volna, vajon miként lehetne életképessé tenni a jelenlegi rendszert, amely a demográfiai folyamatok szerint 2035-re fenntarthatatlanná válik.
Persze az is lehet, hogy addigra már nem is lesz rá szükség. Ha hihetünk a kormány retorikájának, az a szörnyű veszély fenyeget minket, hogy Brüsszel és Soros György gonosz tervét megvalósítva addigra elfoglalják az országot a muszlim „migráncsok”. Nekik meg minek fenntartani egy jó ellátást nyújtó nyugdíjrendszert.
