Újévi köszöntőjében úgy fejezte ki Áder János a nemzet egységét, hogy mindenkihez, minden magyarhoz volt egy-egy jó szava. Jókívánságait küldte például azoknak, akik a járt úton haladnának tovább, és azoknak is, akik inkább a járatlant választanák. Bölcs megfogalmazás ez néhány hónappal a szokás szerint sorsdöntő választás előtt. Az államfő bölcsességet kívánt személyes döntéseinkhez és közös választásainkhoz; ha utóbbiakról ennél egy betűvel is többet mond, máris felsérti a nemzeti egység kényes szövetét.
De hát hogyan is mondhatna ennél többet, részletesebbet, konkrétabbat, kézzelfoghatóbbat, ha az elmúlt év tovább erodálta a nemzeti egységet; amikor olyan kérdésekben is kezd elenyészni a politikai táborok közötti konszenzus, amelyekben korábban létezett? Világos, hogy ez egy nagyon is átgondolt, tudatos politikai stratégia része. Áder János azt is mondta: rajtunk múlik, az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra.
Szép szavakat kaptunk az elnöktől, ami – ha kicsit belegondolunk – a mai világban nem is kevés. Tiszteljük a másikban az embert, egymásban a magyart. Vonzó utópia, nem igaz? Mielőtt lemondóan legyintenénk, jusson eszünkbe: rajtunk múlik.
