Lesz itt hamarosan elég kőműves, villanyszerelő, hegesztő, pincér és informatikus, gondolhatnánk a kormány legújabb tervét megismerve. Egy december 22-én elnyert uniós pályázatból ugyanis kiderült, a nemzetgazdasági tárca három év alatt ötmilliárd forintot költhet „a közszférát érintő esetleges létszámleépítések kezelésére, a közszférában dolgozók versenyszférában való elhelyezkedésének segítésére is”. S hogy semmi kétségünk ne legyen afelől, miről is van szó, a dokumentum hozzáteszi: „a kiemelt projekt célcsoportját azon munkavállalók alkotják, akik a vállalkozásoknál/közszféra-foglalkoztatóknál adott esetben bekövetkező csoportos létszámleépítések során érintetté válhatnak, vagy akik munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik”.
Vagyis egyre biztosabbnak tűnik, hogy szomorú jövő vár a választásokat követően a közszférában dolgozókra. Igaz, valóban tarthatatlanul sokan kapják a fizetésüket az államtól. Ezt egyes kormánytagok is elismerik: 2016-ban Csepreghy Nándor államtitkár arról beszélt, hogy már rövid távon is 100-200 ezer embert lehetne átterelni az állami szektorból a versenyszférába. Lázár János kancelláriaminiszter pedig a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara rendezvényén még sokkolóbb számot mondott: a következő években mintegy 300 ezerrel kellene csökkenteni a közalkalmazottak létszámát. Az Orbán-kormány valójában már 2010 óta ígérgeti az állami szféra karcsúsítását, amiből soha semmi nem lett. Sőt, mindenféle bürokráciacsökkentő program inkább a visszájára fordult. Olyannyira, hogy a közszférában (a központi költségvetésnél és az önkormányzatoknál) dolgozók száma 2009 és 2017 között nemhogy nem mérséklődött, hanem 90 ezer fővel emelkedett. Ezen belül a központi közigazgatás, többek között a minisztériumok is látványosan „meghíztak”.
Ennek a „túlburjánzásnak” vetne véget látványosan Orbán Viktor egyik fő szövetségese, Demján Sándor milliárdos vállalkozó, aki december elején azzal borzolta az érintettek idegeit, hogy szerinte túl sok a kórház, az egyetemi tanár és a pedagógus Magyarországon. Épp ezért 350 ezer közfoglalkoztatottól kellene megszabadulni a választások után. A lapunk által észrevett uniós pályázatból is úgy tűnik, a kormány kész megfogadni Demján tanácsát, s a választások után nekilát a takarításnak. Annak a takarításnak, amire valóban szükség lenne, de nem a Demján által javasolt módon. Azt ugyanis nem az egészségügyben és az oktatásban kellene kezdeni, hanem a vízfejjé nőtt állami bürokrácián. Ám valószínűleg hiába reméljük, hogy először a fölösleges államtitkárokat és helyettes államtitkárokat (számuk közel másfélszeresére nőtt hét év alatt), netán a kormánybiztosokat és tanácsadókat rakják lapátra. Mert vajon mi szükség van az adóhatóság informatikai fejlesztéséért, valamint a nemzetgazdasági tárca budai Várba költözéséért felelős miniszteri vagy a kerékpározásért és a kisvasutak népszerűsítésért felelős kormánybiztosra? És még lehetne sorolni.
Helyettük sajnos valószínűleg a pedagógusok, egyszerű előadók, önkormányzati dolgozók készülhetnek olyan pályamódosításra, ami jó néhányuk esetében kevés sikerrel kecsegtet. A versenyszférában ugyanis más a vállalati kultúra, eltérő képesség- és készségcsomagot igényel a munkavállalók részéről. A közmunkások példája pedig azt mutatja – a programokat kevesebb mint 10 százalékuk fejezte be –, az átképzések hatékonysága megkérdőjelezhető.
Ha Orbánék nyernek, és valóban végrehajtják a Demján által javasoltakat, akkor végleg bebizonyosodik, hogy fordítva ülnek a lovon. Hiszen ahelyett, hogy kidolgoznák az egészségügy és az oktatás korszerűsítésének koncepcióját, és a működtetés igényeihez igazítanák a szükséges létszámot – amire egyébként csaknem nyolc évük volt –, egyszerűen leépítésekkel igyekeznek a jövőt is jelentő két ágazaton spórolni. S persze kérdés az is, hogy a szakmai szervezetek véleményét figyelembe vevő átképzési programokat tesznek-e le majd az asztalra, vagy ez is csak egy eszköz lesz arra, hogy kitömjék a barátok zsebét.
