Mi marad?

A beszélgetést a Fidesz és az emberek között nem „újratervezni”, hanem egyáltalán elkezdeni kell.

Ha Sorost nem gyűlöli, a migránsoktól pedig (migránsok hiányában) nem fél eléggé a magyar, akkor a közhangulathoz kaméleonként idomuló Fidesznek változtatnia kell – mondják most a megmondók. A kérdés az, meg tudják-e ezt csinálni. A felvásárolt vidéki lapokból, országos és kábeltévékből, rádiókból, online portálokból álló hatalmas propagandagépezetben ugyanis alig létezik önállóság. A váratlan, nem Habony Árpád által kontrollált ügyekre és eseményekre csak feltűnően nagy késéssel, a központi üzenetet bevárva tudnak reagálni. Vagyis azt böfögik vissza, amit a gazda megetet velük. De mit etessenek meg velük most, amikor oly közel a választás napja?

Azt egyebek között az OLAF-jelentésből tudjuk, hogy a Fidesznek miért lenne jó még négy év kormányzás, arról viszont keveset tudunk, hogy miért lenne jó az országnak még négy év Fidesz, mármint a Soros-ellenességen meg a „bevándorlók” távol tartásán kívül. Mi a kormány programja? Mit kínál a választóknak? Mit kíván tenni az út szélén hagyott vidék, a szétrohadó kórházak, vagy éppen az oktatás ügyében, amelynek viszonyai ellen hangosan tiltakoznak maguk a diákok?

A beszélgetést a Fidesz és az emberek között nem újratervezni, hanem egyáltalán elkezdeni kell. Mi marad a Fidesz kommunikációjából, ha kivesszük belőle a félelmet, a gyűlöletet és a megvetést? Van-e bármiféle pozitív üzenete a kormánynak a választók részére, olyan, amit hitelesen tudnak állítani? Mi a vízió azon kívül, hogy ez az ország egy „migránsmentes övezet” legyen? Szóval igaza van G. Fodor Gábornak: le kell hajtaniuk a jampigallért, sőt, le kell venni a kormánypárti pufimellényt, és el kell mondani végre, hogy mihez óhajtanak kezdeni. Ez maradt, más nem.