Mintha nem is számolnának a Fidesz stratégái azzal, mi lesz akkor, ha kitűnően működnek majd az áprilisi országgyűlési választási kampányban bevetett fegyvereik. Mintha nagy megfelelési kényszerükben bele se gondolnának, mi lesz, ha a közmédiából évek óta áradó kormánypropaganda valóban megteszi a hatását. Ha a Jobbikra kiszabott gigabüntetés miatt az ellenzéki párt alig tud majd kampányolni. Ha az ellenzéki pártok plakátolását valóban sikerül ellehetetleníteni oly módon, hogy az óriásplakátok tulajdonosai egyszerűen nem engedik őket hirdetni. Ha a Fidesz-közeli „civil szervezeteknek” és oligarcháknak juttatott pénzek óriási (hang)erőfölényt biztosítanak majd a kormánypártnak a választáson. Tényleg „pusztán” egy nagy-nagy győzelem lesz ebből, egy újabb kétharmad vagy négyötöd, amire a Fidesz vezetői áhítoznak?
Még a kilencvenes évek elején történt, hogy Jugoszláviában Slobodan Milosevic és az ő szocialista pártja mindent megtett azért, hogy az ellenzéki Milan Panic indulását ellehetetlenítse az elnökválasztáson. Plakátolni alig engedték a támogatóit, még a nagy titokban kihelyezett falragaszait is eltüntették. Mindezzel párhuzamosan a szerb köztévéből áradó milosevici propaganda nyugati ügynöknek, a nép ellenségének bélyegezte Panicot, olyannak, aki egyenesen a szerbek elpusztításán munkálkodik. Milosevic emberei arra is figyeltek, hogy a választási szabályok kizárólag a szocialisták érdekeihez igazodjanak. (Nem ismerős valahonnan?) Kevéssé meglepő módon így végül a papírforma érvényesült: Milosevic óriási győzelmet aratott, a szocialisták diadalmámorban úsztak.
Csakhogy kicsit elszámították magukat. Ugyanis másnap hiába várták a nyugati vezetők és diplomaták gratulációit, azok sehogy nem akartak megérkezni a belgrádi elnöki palotába. A szocialisták értetlenkedve szembesültek a helyzettel. Hiszen ők megnyerték a választást, a számok magukért beszéltek! A bevetett és hatékonynak bizonyult tisztességtelen választási praktikák azonban ekkorra már annyira ellenszenvessé tették Milosevicet nyugaton, hogy nem csak a gratuláció maradt el a fényes győzelemért. Hamarosan már nem is szívesen mutatkoztak vele egy társaságban. Még arra is ügyeltek, hogy közös fényképen se szerepeljenek a szocialista politikussal, mert ezzel csak lejáratták volna magukat. A délszláv háborúkban betöltött szerepvállalás és a tisztességtelen választások miatt a milosevici rezsim a kilencvenes évek végére gyakorlatilag teljesen elszigetelődött. Pedig ők csak túltolták a győzelmet – mindössze ennyi történt.
Ma, itthon egyre nyilvánvalóbb, hogy a fideszes vezetők nem tanultak ebből a nagyon is érthető leckéből, így maguk is arra játszanak, hogy trükkök sorával lehetetlenítsék el az ellenzéket. Pedig igazán tudhatnák, hogy egy választást sosem elég otthon megnyerni, a nemzetközi színtér legalább ennyire fontos, különösen ha hazánk választás utáni érdekérvényesítő képességéről van szó.
A borús idők jelei már most látszanak. Az Állami Számvevőszék által a Jobbikra kiszabott 662 millió forintos gigabüntetésről még a nyugati média is beszámolt. Most hétvégén pedig a világ vezető napilapjai, a The New York Times és a brit The Guardian hozta címlapján a legfrissebb magyarországi fejlemények híreit. Miután ismertették a jogállam leépítéséhez vezető utat, kitértek a legújabb OLAF-vizsgálat eredményeire és arra, hogy a hazai kormányközeli oligarchák „pénztárgépnek használják” az uniót.
Mégis mire számítanak a Fidesz stratégái egy kiugróan jó választási eredmény után? Hogy megveregetik a vállukat nyugaton, mondván, csak így tovább? Az utóbbi hónapok eseményei után egy nagy, akár négyötödös győzelem egyenesen botrány lenne. Más kérdés, hogy ha ez így lesz, akkor ennek a levét nem egyedül a Fidesz fogja meginni, hanem az egész ország.
