Kopogtat a valóság

Mielőtt jót kacagnánk a szorult helyzetbe került Fideszen, ne feledjük: számukra valóban óriási a tét áprilisban.

Mielőtt azonban jót kacagnánk a szorult helyzetbe került Fideszen, ne feledjük: számukra valóban óriási a tét áprilisban. Nem tudom, mi az az ár, amit a hatalom megtartásáért már nem fizetnének meg, vagyis nem fizettetnének meg velünk. A várható fék nélküli, utánunk az özönvíz típusú osztogatáson túl nincs más eszközük, mint a migránsellenesség fokozása, az ellenzék revolverezése. A magyar valósághoz fűződő egykor szorosabb kapcsolatának emlékét felidézve Orbán Viktor rájött, hogy ha a kiszemelt ellenség nem hajlandó a látómezőbe lépni, akkor közelebb kell találni egyet. Ezért lettek lemigránsozva a Miskolcra költözött cigányok, akik megjelenése anno az elbaltázott Fészekrakó program keretében súlyos feszültséget gerjesztett. A kormányfő cinikus hatalomtechnikusként alighanem eleve számolt a kijelentését övező felháborodással. Ez már veszélyesebb terep, valódi konfliktusokkal, amelyeket az Orbán-kormány eddig tabusított, nem kezelt, most viszont az üst alatt fortyogó dühöt a saját céljaira hasznosítaná.

Az első öröm után Valóság nevű nagybátyjuk megjelenése az ellenzéket is zavarba hozhatja. Egyrészt annyiban igazuk van a kormánypártiaknak, hogy a Hódmezővásárhelyen történteket nem lehet egy az egyben az országra kivetíteni. Ennél mélyebb következtetés, hogy mostantól az ellenzék nem hivatkozhat arra: a Fidesz az általa kiokoskodott választási rendszerben, az ellenfelek számára telepített akadálypályán nem győzhető le. Nincs kibúvó, nincs hova menekülni a felelősség elől; a közhangulat fordulni látszik, a jelek szerint a választók kritikus tömege megfelelő ajánlat esetén kész lenne elsöpörni a 2010-ben létrejött centrális erőteret, véget vetve a Fidesz kormányzásának. Ma zárul a jelöltállítás: minden párt kapott valamilyen képet a közhangulatról, arról, hogy milyen eséllyel szállhatnak harcba az egyes körzetekben a jelöltjei. A valóság az ellenzék ajtaján is kopogtat.