De ha nem jön, a háború után akkor sem lesz béke. Mostanra ugyanis biztossá vált, ami eddig sem volt titok: ez a csapat más műfajokban nincs otthon. Tiszta tragiparódia.
Nincs más hátra, észnél kell lenni. Kövér László állításával szemben ugyanis – „ha nem a Fidesz marad kormányon, akkor nem lesz többé Magyarország” – április nyolcadika tétje nem a poszt-posztmodern magasköltészet szféráiban, sokkal inkább a mindennapok világában található. A kérdés ez: a talajszinttől az összes jel szerint egyszer s mindenkorra elrugaszkodott Fidesz-rezsim leszavazható, leváltható, felszámolható-e. (Hát igen: egyre gyakrabban látszik úgy, hogy ők maguk is elhiszik azt a rengeteg rémséges blődséget, amit összehordanak. Korábban ez a legkevésbé sem sejlett valószínűnek.) Meg lehet ezt fogalmazni másképp is: nem az a tét, hogy lesz-e Magyarország, avagy április 9-re virradóra sajnos beköszönt a világvége. Az a tét, hogy milyen lesz Magyarország. Nem először mondjuk, és nem utoljára – mi is tudjuk, hogy ismétlés a meggyőződés anyja –: a legfontosabb, hogy a lehető legtöbb magyar választópolgár fejezze ki a hazánk karakterével és minőségével kapcsolatos álláspontját 4. hó 8-án. Prózai alapon, határozottan, érthetően.
