Az elmúlt héten két emberrel beszélgettem hosszasabban, az egyik szociológus, a másik polgármester. Máshol élnek, máshogy gyűjtik a tapasztalataikat, mégis ugyanazt látják: hogy hierarchiára, félelemre, függésre, kölcsönös szívességekre épülő országban élünk, és a politika is egy azon rendszerek közül, amelyeknek nincs feltétlenül szükségük önálló emberekre, sem ilyen közösségekre. Nem kell olyan, aki kérdez. Közben Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter szerint Soros azt akarja, hogy rovarokat együnk, Aradszki András energiaügyi államtitkár szerint pedig a XX. század egyik főbenjáró bűne, hogy elválasztotta lovától a magyar embert. Kell még valamit mondanom, Ildikó?
Talán nem véletlen, hogy a kormányzat 2010 óta egyre kevésbé számít az értelmiségre. A közoktatás reformja az időszerű, részben sikeres béremelésen kívül leginkább arról szólt, hogy senki ne okvetetlenkedjen. Központosítás, egyentankönyv, még több adminisztráció, legutóbb már a lőtereknél tartottak. A felsőoktatásban csökkent az államilag finanszírozott helyek száma, kollégiumok, ösztöndíjak tekintetében rosszul állunk. Csökkent is pár százalékot a diplomások aránya. Közben nemigen történtek lépések abba az irányba, hogy az oktatás versenyképes és öntudatos polgárokat neveljen. Félő, hogy ennek az az üzenete: aki versenyképes, az önálló, aki öntudatos, az kérdez, és nehezebben illeszkedik be függőségi rendszerekbe. Lehet, hogy a politika nem is vágyja az ilyenek elszaporodását?
Néhányan talán csodálkoznak, milyen népszerűnek látszik az új önmeghatározás, a „csalódott fideszes”. Pedig nincs min meglepődni. Aki a Fiatal Demokraták Szövetségére fizetett be, az – migráció ide vagy oda – nem biztos, hogy nem kéri vissza a pénzét, ha észreveszi, hogy változott a program, és a jegye hirtelen már az Idősödő Autokraták Függőségi Rendszerére szól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!