A miniszterelnök Soros-jelöltekkel, migránsokkal riogatta hallgatóságát, de egy szót sem ejtett a „migráns” Táncsicsról, holmi szabad sajtóról, sem a közteherviselés jóságáról. Talán valaki kaszinóbizniszére vagy a letelepedési kötvények után járó, adóparadicsomba menekített sarzsikra, vagy a felső tízezernek kedvező egykulcsos adóra gondolt, amikor kifelejtette ezt a ’48-as követelést megemlíteni a beszédében.
A törvény előtti egyenlőség hajdani kívánalmáról sem emlékezett meg. Ezen azért nagyon nem lepődtünk meg, vannak, akiket utolér a bűnüldözés, vannak, akiket kikerül. A korrupció pedig, tudjuk, politikájuk szerves része. Ezért aztán ha valakit rajtakapnak, nem becsületbeli ügyként éli meg, és rendezi el a dolgot magányosan a dolgozószobájában, hanem cinikusan beleröhög a képünkbe.
„Mi sosem gyűlöltünk és nem is fogunk gyűlölni senkit” – mondta Orbán. El is hinnénk neki, ha a menetelő keresztény hívei a Margit hídon nem inzultálták volna meglehetősen durván lapunk munkatársát, meggyalázva a sajtószabadság napját. Annak a Magyar Nemzetnek az újságíróját érte atrocitás a „békemenetben”, amely újság nagyon sokat tett azért, hogy 2010-ben kormányváltásra kerüljön sor.
Míg a békemenet egyes részvevői újságírókat inzultáltak, addig Orbán Viktor a teljes ellenzéket megfenyegette nemzeti ünnepünk alkalmából. „Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is fogunk venni a választások után” – harsogta bele a mikrofonba úgy, hogy még Kossuth Lajos szobra is beleremegett.
