Kezdjük a leltárt az internet hangulatfelelőseitől a parlamenti pártokig ezer arcot mutató indulatellenzékkel! Ez a tagolatlan beszéd, az előre gyártott ítéletek világa. Az üzenet egyszerű: a kormány és személy szerint Orbán Viktor magára hagyta a hó fogságában rekedt embereket, csődöt mondott a katasztrófavédelem, a zsarnoki rezsimnek buknia kell. Mindehhez legfeljebb azt a költői kérdést fűzhetnénk hozzá: a baj kellős közepén vajon ez a kommunikációs offenzíva kin segít, mit tesz hozzá a megoldáshoz? No meg azt: mennyire hiteles azok megszólalása, akik a 2006. augusztus 20-i katasztrófa közben és után állami vezetőként – mint kutya a vizet – minden felelősséget leráztak magukról?
Ám ilyenkor annál, hogy miként hőbörög az ellenzék, jóval fontosabb, hogy mit tesz az állam, mit tesznek a felelős kormánynak alárendelt hatóságok. Magam az ország laikus, a katasztrófavédelem részleteiben járatlan többségéhez tartozom, amely a meleg szobából figyelte a híradásokat. És függetlenül a rosszindulat kórusától, a máshol készült felvételekkel manipulálók ténykedésétől az a kép alakult ki bennem, hogy a hatóságok reagálása hagyott kívánnivalót maga után. Miközben azt ismételgették, hogy mindenhová küldik a segítséget, a riportereknek a hóban, fagyban veszteglő autósok azt mondták, ők ennek semmi jelét nem tapasztalják. Úgy látszott, a szervezetlenség, a késlekedés, az információhiány kínosan hosszú órái ezek. A segítség aztán mindenkihez megérkezett, a katasztrófavédelem, a rendőrség, a honvédség úrrá lett végül a helyzeten, a sok ezer hivatásos mellett a civil segítők, a bajbajutottaknak szállást adók csak elismerést érdemelnek. Nem a szájuk járt, nem felelőst kerestek; cselekedtek. Ők mutatták meg az országnak azt az arcát, amelyre büszkék lehetünk.
Jó lenne, ha a miniszterelnök által ma estére kért jelentés egyértelmű választ adna néhány kérdésre. Legfőképp arra, hogy valóban a megfelelő időben reagáltak-e a hatóságok a történtekre. Időben megszülettek a gépezetet beindító vezetői utasítások? Vagy: miért nem hoztak korábban döntést a szalagkorlátok átvágásáról? A belügyminiszter joggal hivatkozik az állampolgári felelősségre. Napokkal korábban lehetett tudni, hogy szokatlan időjárás várható Magyarországon, a Nyugat-Európából érkező vészjósló híradások nem sok jót ígértek az utazni készülőknek. Mégis, politikus, kisgyermekekkel utazó honpolgár is a hóban rekedt, sokan nyári gumival keltek útra. De bármit is gondoljunk róluk, az állam a meggondolatlanul viselkedő polgáraiért is felelős, őket sem hagyhatja a behavazott út közepén.
Azt is látni kell, hogy léteznek elháríthatatlan veszélyhelyzetek. A rendkívüli időjárás és az azzal összefüggő tömegbalesetek csütörtökön olyan próba elé állították a magyar katasztrófavédelmet, amelyre nagyon nehéz jól felkészülni. Van az a hótorlasz, van az a hófúvás, ami lehetetlenné teszi a gyors segítséget. Számtalan példát találunk a közelmúltból arra, hogy az időjárás nálunk fejlettebb államok hatóságait is térdre kényszeríti. Ilyenkor aztán mindenhol vita kezdődik arról, hogy késedelmesen érkezett-e a segítség, tetten érhető-e emberi mulasztás a történések láncolatában.
Kíváncsi vagyok a válaszokra, de tartok tőle, nálunk két párhuzamos történetként él majd ennek a különös ünnepnek az emléke.
(Szerető Szabolcs)
