Cseh László: Bennem volt, hogy akkora bénázást adok elő

Úszólegendánk nem érzi úgy, hogy ott kellene hagyja az uszodát, de arra már rájött, hogy a győzelmen túl is van élet.

– Mit kellett konkrétan elűznie magából?
– Az utolsó 200-as pillangós emlékemet a riói olimpiáról. Az nem sikerült túl jól. Utána jöttek a téli versenyek, amikor még nem mehetett jól, mégis szerettem volna, hogy menjen, az országos bajnokságon negyedik voltam, a Mare Nostrum sorozaton sem voltam 1:56-nál jobb. Nem volt az az igazi nagy megerősítés, amire a lelkemnek szüksége volt. De láttam, hogy körülöttem mindenki hisz bennem. Sokszor van az embernek rossz napja, de rengeteg biztatást látok magam körül, és ez erőt ad. Ahogy Budapesten is járok-kelek, folyton mindenki dicsér, nagy élmény ez!

– Szakmailag hogyan értékelné ezt a 200-as döntőt? Igazából elvesztette a világbajnoki címét, amit 2015-ben Kazanyban megszerzett
– A fő elvárásom az volt magammal szemben, hogy megfelelően gyorsan kezdjek az első százon. Igazából nincs most sok időm, azon kell dolgoznom, hogy a 100 méteres versenyben legyen esélyem.

– Megkönnyebbült most?
– Teljes mértékben.

– Talán sosem volt még ilyen laza hogy csinálja?
– Megvilágosodtam! – felelte nevetve – A viccet félretéve kezdek rájönni, hogy ha magamat adom, és kiadom a legjobbat, akkor bármilyen eredménnyel elégedett lehetek, és nem dől össze az uszoda Van élet a győzelmen túl is.

– Mit érez a 100 méteres pillangó előtt?
– Összesűrűsödött a mezőny nagyon. Azt már az 50 pillén is megmutattam, hogy iszonyat gyors vagyok, csak nem kellene egy testhossz előnyt adni a többieknek. Egész jó lehetnék! Hogy mit kellene tennem ehhez? Csütörtökön már ezen fogok dolgozni, úszásban jó vagyok, a rajtjelre pedig el kell indulni és nem előreengedni a többieket.

– Mit tippelt a futam előtt, mi lesz a sorrend?
– Szetóra nagyon figyeltem, és Kenderesi Tomira is. Azt beszéltük meg, hogy mivel Tomit úgysem látom majd, a japán úgyis reagál, ha valami történik, és akkor én is reagálok. Végül Chadnek láttam az úszását, de nagyjából ennyit láttam az egész versenyből.

– Milyen a kapcsolata a most győztes Chad le Clos-val?
– Barátok vagyunk a medencén kívül, de abban a két percben, amíg egymásnak feszülünk, ellenfelek. A medencén kívül aztán minden belefér, nem kell utálnia az embernek azt, akivel versenyben van!

– Milyen lesz a visszavágó Chadnek?
– 100 pillangón meglátjuk, bár a mezőny ott most durva lesz, rajta kívül egy szingapúri és egy amerikai versenyző is ott van. Nagyon kell a rajt, azon fog múlni minden.

Chad le Clos szavai

„Ez egy fantasztikus úszócsarnok, a közönsége pedig lenyűgöző, olyan élmény volt, mintha mindenki nekem szurkolt volna. Örülök, hogy ebben az országban nyerhettem aranyérmet, sok-sok ezer ember előtt. Ez a tömeg és a hangorkán minden képzeletemet felülmúlta” – nyilatkozta Chad le Clos, a 200 méteres férfi-pillangóúszás aranyérmese.

– Minden úszónk erről beszél, meséljen ön is a Duna Aréna atmoszférájáról!
– Ember legyen a talpán, aki meg tud állni a rajtkövön. Azért ahhoz is kell egy higgadtság, hogy ne vigyen el az izgalom és a hév. Nagyon örülök, hogy így sikerült, nem volt könnyű, a vízbe ugrás pillanatáig őriztem a hidegvéremet.

– Ön most az öreg, tapasztalt úszó, a Duna Aréna pedig most nyitotta meg a kapuit. Mit tanácsol a jövő nemzedékeinek, amelynek tagjai itt még sok-sok versenyen szerepelnek majd?
– Úgy gondolom, tizenkétezer ember szurkolását át kell magába csatornáznia az embernek, és fel kell tudnia használni, hogy minél jobban ússzon.

– Folytatja?
– Hosszú évek vannak mögöttem az úszásban, az motivál, hogy mindig gyorsabb legyek. A világbajnokság után meglátjuk, mi lesz, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni, szerintem folytatom az úszást, nem érzem, hogy abba kellene hagynom.

– Mi motiválja?
– Három eléggé jó 200 pillangót úsztam, és nem éreztem, hogy úgy kell engem kimenteni a medencéből, ez sajnos egy picit még a hibám is. Maradt még valami bennem, mennem kell tovább, nem érzem, hogy itt kellene hagynom az uszodát. Például meg kell tanulnom rajtolni rendesen most már, és akkor hátha egy kicsit nagyobb sikerélményem lesz. Célok vannak, nincs tökéletes úszás, mindig van, amiről érzem, hogy ki kellene javítani, vagy másképp kellene csinálni.

– Hová teszi az ezüstérmét?
– Nagyon fontos helyre. Az eredményeimet már nem vehetik el tőlem. És amikor nem megy jól az úszás, akkor sem áll meg az élet, az ezüstérem azt mutatja meg, hogy nem vagyok attól kevesebb, hogy van nálam jobb úszó. A közönség szeretete pedig fantasztikus. Eddig is azt éreztem, hogy kimegy az ember a közönség elé, és máris szeretik. Boldogsággal tölt el ez! Remélem, hogy sok embert boldoggá tehettem az ezüstérmemmel.