– A FINA tisztújítását követően ön a legfontosabb döntéseket meghozó bureau tagja maradt, de alelnök nem. Ezt követően viszont az elnök bevette a vizes sportok szövetségét vezető szűk tanácsba. Mi történt?
– Értékelték a magyarok eddigi helytállását. Julio Maglione elnök úr és az általános igazgató, Cornel Marculescu úgy érezte, itt az idő, hogy elismerje az eddigieket. Egy kő, pontosabban három leesett a szívünkről, hisz sikeresen értek véget a szinkronúszás, a műugrás és a nyílt vízi úszás eseményei.
– A magyar közvélemény leginkább azt látja, hogy a Gyárfás alól kihúzták a széket, nem FINA-alelnök többé. Erről mit gondol?
– Nem vesztettem el a pozíciómat, mert egyrészt az európai szövetségben, a LEN-ben gazdasági vezető, treasurer vagyok, és ennek a szövetségnek az alapszabálya azt rögzíti, hogy az elnök egyben FINA-alelnök is, hacsak nem kap egy másik tisztséget, mondjuk elnökit vagy treasurert. Való igaz, hogy ha Barelli nyer, én lettem volna az alelnök. Ami viszont siker, hogy bár nem vagyok alelnök, a végrehajtó bizottságban helyet kaptam. Egységes vélemény volt, hogy tagja legyek ennek.
– A FINA-elnöki tisztújításon nagyobb versenyfutást vártunk Maglione és az aspiráló olasz Barelli között. Jó ez így a magyar sportdiplomáciának, ahogy történt?
– Ha Barelli nyer, talán akkor is van magyar tagja a végrehajtó bizottságnak, de a legfontosabb akkor is az volt, hogy ebbe a szűk testületbe – csúnya szóval élve – bekerüljek.
– Ön személy szerint mennyire elégedett azzal, amit eddig látott a világbajnokságon?
– Ebből a szempontból nagyon rossz típus vagyok, óvatos minden dicsérő szóval. Nincs vége még. Csak ismétlem önmagam, akkor leszek elégedett, ha az utolsó vendéget is kikísértem a reptérre, az mosolyogva integet, és azt mondja, hogy köszönöm, hurrá, jó volt, csak így tovább, ilyet még nem láttunk, Magyarországra érdemes jönni és alig várom, hogy visszatérjek.
– Mondja meg egyértelműen, lehetséges-e a vízilabdadöntőt a Duna Arénába hozni!
– A szándék mindenki részéről közös. Kemény Dénessel, a vízilabda-szövetség elnökével egyeztettem, ezt követően Marculescu úrral beszéltem. Nemhogy megtelne a lelátó, de kétszer annyian is lennének a Margitszigeten, még a Duna Arénában is, hiszen Magyarországon imádják a vízilabdát, ez mindenki számára kiderült itt. Mi több, a japánok a japán–magyar női vízilabdameccs után jöttek oda hozzám, hogy ez a tömeg mind miattunk van-e itt. Aki pedig a nyitónapi úszó-előfutamokon kint volt, nem hitte el, hogy ennyien lesznek, szétdurrant a lelátó. Érdemes volt ezt a vb-t idehozni, meg még érdemes más eseményt is.
– A lényegre térve
– ...mindent meg kell tennünk, hogy ne csak 7000 ember tapsoljon, élvezze ezt a csodát, amit a férfi- vagy a női válogatott döntője jelent. Tévében is lehet ezt ünnepelni, de személyesen egy örök élmény. Ugyanígy látja Kemény és Marculescu, de mind tudjuk, hogy amit Borsa Miklós szóvivő elmondott, az igaz. Gondolja végig! Közvetíti a döntőt sok-sok ország. Ha egy tévénél be van írva, hogy este 8-kor megy az Anyám tyúkja című film, és a nagymama azt szereti, akkor minden marad. Ha csak egy tévétársaság azt mondja, hogy nem járul hozzá az átszervezéshez, akkor hiába minden. Ők kifizették a közvetítést, és ezt tiszteletben kell tartani.
– Tegyük fel, rugalmas mindenki!
– Akkor is meg kell oldani, hogy ne lőjék szét az Omega időmérő rendszerét, hisz mindkét döntő másnapján úszóverseny is van. És még ott vannak a kameraállások, hiszen az úszás 50 méteres medencében zajlik, a vízilabda nem. Bárcsak azon múlna, hogy a hátunkon kell vinni az asztalt vagy a kamerát! Jussunk el oda, hogy ez reális! A mostani cél az, hogy nyerjenek a csapataink, és hogy ezt minél többen láthassák a helyszínen.
– Mikor dől ez el?
– Félresiklik a világbajnokság megítélése, ha ez a legfontosabb kérdés, hogy hányan láthatják a helyszínen a vízilabda döntőit. Jusson el odáig a két csapat!
– Ön mint FINA-alelnök bizonyára célzottja volt a Hosszú Katinka által létrehozott profi úszószövetség nagy hangú kritikáinak. Észlelt valamit ebből a világbajnokság eddigi napjai során?
– Nem. A FINA-ban nem is volt szó erről. Augusztus 2-án kezdődik a világkupa, tehát kevéssel a világbajnokság után, akkor nyilván napirendre kerül. Most, ha hiszi, ha nem, mindenki a vb-vel foglalkozik, van itt tennivaló.
– Kinek ad át érmet a világbajnokságon?
– Bevallom, most azt sem tudom, hogy hívnak engem Betegesen rohangál itt mindenki, köztük magam is, hogy mindenütt helyt álljunk, de ezen még nem gondolkodtam. Nyilván megvan a lehetőségem, hogy annak adjak át érmet, akinek szeretnék. Azt tudom, hogy hétfőn Thomas Bach NOB-elnök és Julio Maglione kezd.
