Megdöbbentő párhuzamot produkált az élet a 200 méteres férfi mellúszás előfutamai során. Ismert, Gyurta Dániel háromszoros világ- és egyszeres olimpiai bajnok úszónk óriási csalódásra élete legjobbjától több mint 4 másodperccel elmaradva a 17. helyen búcsúzott a riói előfutamok végén, és századmásodpercre ugyanezt az időt úszta most csütörtökön, a hazai rendezésű úszó-világbajnokságon a Duna Arénában az előfutamban, és ugyanúgy 17.-ként kiesett.
Aztán nyilatkoznia is kellett a sajtónak, de nem pont ugyanazt mondta a medenceparton a köztévé sportcsatornájának, mint amit a vegyes zónában a többi újságírónak arra a kérdésre, hogy folytatja-e a tokiói olimpiáig.
– Egyelőre cél a következő verseny – mondta a parton, majd a mix zónában azt mondta, egyszer már kikerült a gödörből, most is ki fog.
Bővebben is értékelt egyébként. Azt mondta: – Az első 100 úgy kezdődött, ahogy terveztem, de a ritmusváltás nem megy, tavaly is ez volt a gond. Akármit is értem el a múltban, nap mint nap újra kell tanulni a mellúszást, most is ez a cél. Oda akarok visszakerülni, ahol már voltam egyszer. A közönség ugyanazt látja, aki régen voltam, de azért el kell mondani, hogy kevesen vannak a világ élmezőnyében olyanok, akik 2003 óta ott vannak, Cseh Lászlót tudnám mondani magamon kívül.
Szó mi szó, az időeredmények alapján Gyurta Dániel 2005-től 2015-ig tartozott a világelithez egy pár éves megszakítással, de két éve már nincs ott. És fülünkben csengenek azért a megszólított Cseh Lászlónak a szavai is a szerda esti 200 méteres pillangóúszás döntője után:
– Lehet, hogy kicsit bennem volt, hogy vége, mert akkora bénázást fogok előadni, hogy már nincs visszaút, és már magamnak sem tudom megmagyarázni.
Gyurta továbbá elmondta, most és a korábbi években is mindent megtett annak érdekében, hogy a legjobb idejét ússza, edzőjét, a Kanadából hazatért Nagy Józsefet viszont sajnálja, hogy ezek az eredmények fémjelzik most a munkáját.
Szó nincs arról, hogy a bajnok Gyurta korábbi dicső eredményeit bárki megkérdőjelezné, de leírni azt, hogy jelen teljesítménye nem biztos, hogy méltó saját magához, nem szabad, hogy a leírhatatlan kategóriába tartozzon.