Kokó után jöttek az olaszok: a pólókapitányuk ma újra elszomorítana minket

A mai kapitányok, Märcz és Campagna a 2001. júniusi Eb-elődöntőben is meccseltek a Margitszigeten.

Aki ott volt, tudja, milyen volt. Legalább olyan rossz, mint amikor kiütötték Kokót. Mindkettő 2001 júniusában történt, az argentin Chacón a hónap közepén a Kisstadionban végzett Kovács István álmaival a profivilágbajnoki övért vívott meccsen, néhány nappal később pedig az olaszok a magyarokkal a vízilabda-Európa-bajnokság férfielődöntőjében, a Margitszigeten. Telt ház, hétezer néző előtt, félelmetes magyar hangorkán közepette, itthon addig soha nem látott hangulatban.

A mieink akkor a fénykoruk elején jártak, verhetetlennek tűnő csapattal vettek részt az Eb-n, az olimpia és a kontinensbajnokság címvédőjeként, nagy favoritként. Ám még ilyen előzmények után is mellbe vágta a társaságot az a légkör, amelyet a magyar drukkerek – minden várakozást felülmúlva – teremtettek a Hajós Alfréd uszoda kibővített, megemelt lelátóján. Kósz Zoltán és társai már az Eb kezdte óta beszéltek arról, hogy már-már ijesztő számukra a légkör, aztán a csoportban a jugoszlávok már nem csak mellbe vágták őket. Egy ütésekkel, brutalitással tarkított csatában 8-5-ös demoralizáló verést mértek a mieinkre, akiknek ezek után kellett először összeszedniük magukat. Végül eljutottak az elődöntőbe, ott azonban Olaszország 8-7-re győzött, és különösen fájt, hogy Kásás Tamásnak az utolsó támadásnál is volt alkalma egyenlíteni.

A hihetetlen körülmények az akkori nyilatkozatokból is kiderülnek.

„Az elején nagyon keményen kezdtünk, és próbáltuk tartani a lépést a magyarokkal, akiket olyan fantasztikus közönség támogatott, amilyen előtt életemben csak egyszer, az 1994-es római vb-n játszottam” – mondta az egyik olasz játékos, Francesco Attolico. 

„Nagyon sajnálom a közönséget és a játékosaimat, három jó teljesítménnyel eljutottunk az elődöntőig, de elbuktunk. A bronzmeccsek terén szerencsére eddig nincs nagy tapasztalatunk, mert ez a nyolcadik világversenyünk, és hatszor bejutottunk a döntőbe” – így Kemény Dénes akkori szövetségi kapitány. 

A Sportfórum nevű oldalon a mai kapitány, Märcz Tamás is megszólalt, aki akkor még játékosként kapott – nagyon kevés – lehetőséget.

„Nem a közönség tehet róla, de nagyon nagy nyomást érzünk magunkon a hazai pálya miatt,

ám semmiképpen sem fogható erre, hogy nem sikerült a döntőbe jutnunk” – mondta. Märcz arról is beszélt, hogyan éli át az eseményeket a partról: „Ennél a világon nincs rosszabb. Látom, hogy a fiúk akarnak, de nem megy nekik. Egyszerűen nem tudom levezetni a feszültségemet, egészen görcsössé váltam a parton. Szinte nyomasztó fáradtságot érzek, jobban megvisel, mintha kitomboltam volna magam. Mint amikor az ember a sofőr mellett állandóan nyomkodja a pedált.”

Akkor is Alessandro Campagna volt az olaszok szövetségi kapitánya, most is ő az. 

„Ha a magyar válogatott elleni legszebb emlékemet kellene felidéznem, a 2001-es budapesti Eb-t említeném – mondta a Nemzeti Sportnak a ma 20.10-kor kezdődő világbajnoki csoportmeccsre készülve. – Azt a győzelmet sosem feledem, és nem bánnám, ha ismét csalódottan mennének haza a magyarok.”

A 2001-es Európa-bajnokság végül így is felemelően ért véget. Férficsapatunk megszerezte a bronzérmet, 12-9-re legyőzve Horvátországot. Női válogatottunk pedig Európa-bajnok lett.