„Soha többé” – mondta a 19 éves Yusra Mardini lapunk azon kérdésére, hogy szeretné-e újra látni a Keleti pályaudvart. Két éve szíriai menekültként két napot töltött ott, s bár most már jó az összbenyomása Magyarországról, azok a napok rossz érzéseket idéznek fel benne. „Nagyon kemény emlék. Rémlik a közeli Burger King és a McDonald’s, arrafelé jártunk, meg a Novotel Hotelnél, ami drágább volt a menekültek számára, mint másoknak, de többnyire lent voltam az állomás mellett, ahol a többiek és a rendőrök farkasszemet néztek egymással. Egy barátom például egyszer szembe jött velem kék folttal a fején. Ott aludtam én is a földön, a tető alatt.”
Két év sem telt el, s újra Budapesten van, ezúttal már olimpikon úszóként. „Először, amikor megtudtam, hogy újra Magyarországra jövök, kicsit megijedtem, s elsőre azt mondtam, na azt nem. Ugyanakkor egyúttal boldog is voltam, mert akkor megígértem magamnak, hogy egyszer még visszatérek Budapestre.
Most teljesen más a fogadtatás. Megérkezni még nehéz volt, de mindenki segít, rengetegen támogatnak.
Úgyhogy, azt hiszem, megváltozott a véleményem Magyarországról” – mondta kedd délután, a Duna Arénában tartott sajtótájékoztatója elején.
Yusra Mardini Damaszkuszban nőtt fel, ott kezdett el úszni hároméves korában, s 2012-ben, 14 évesen már szerepelt vb-n, még hazája színeiben. A szíriai háborúban azonban elpusztult a házuk, testvérével, Sarah-val 2015 augusztusában menekülőre fogták. Drámai útjuk során három és fél órán át úsztak a hideg Égei-tengerben, mivel
alighogy elhagyták Törökország partjait, a hatfősre tervezett csónak motorja, amely húsz menekültet szállított, felmondta a szolgálatot, s ők ketten, valamint még két úszni tudó húzta a lélekvesztőt Leszboszig.
Mardini testvérével aztán Macedónia, Szerbia, Magyarország és Ausztria érintésével ért Németországba.
Berlinben a Spandau csapatában újra elkezdett úszni, s tagja lett a menekültstátuszú sportolók tízfős olimpiai csapatának, akiket felállva tapsolt a közönség a riói megnyitóünnepségen. 100 méter pillangón indult, megnyerte saját előfutamát 1:09,21-gyel, tovább azonban nem jutott (a győztes időt Sarah Sjöström 55,48-cal úszta.) Az ötkarikás zászló után most a FINA-é alatt szerepel, a független sportolók körében van Budapesten. 100 pillangón kedden, 200 gyorson csütörtökön szerepelt, a 41., illetve a 47. helyen végzett, de előbbi számban 1:07,99-et úszva másfél másodpercet javított az olimpiai eredményén. (Ám például a most 57,75-tel kilencedikként záró Szilágyi Liliánától is elég messze van.)
Állítása szerint berlini klubjától kapta a legnagyobb támogatást, bár eleinte sokan féltek tőle, mert menekült volt. Mivel folyékonyan beszél angolul, sok minden gördülékenyebben ment, most pedig már egyre jobban tud németül is, sok német barátra is szert tett.
Hosszú Katinkával egy korábbi versenyen közös képet is készített. „Ő az Iron Lady, fantasztikus úszó!” – mondja, s állítja, nagyon boldog, hogy itt lehet. Inspiráló történetéről könyv és film is készül, de még legalább a 2020-as tokiói olimpiáig szeretne úszni.
