Hosnyánszky Norbert minden valószínűség szerint az utolsó mérkőzését játszotta a magyar válogatottban, olimpiai és világbajnokként, illetve a szombat este nyomán Eb-ezüstérmesként állt a mikrofonerdő elé a vegyes zónában. – Köszönöm mindenkinek, köszönöm a csapattársaimnak, szerintem egy nagyon szép eredményt értünk el. Minden döntő más, most sikerült feljönnünk 0-4-ről, aztán kaptunk két szerencsétlen gólt. Még tart egy pár órát ez a torna, szeretném kiélvezni, hogy itt vagyok, más kérdések egyelőre nem foglalkoztatnak – elemzett a klasszis rosszkéz oldali lövő, egyben kitért a jövőjét firtató kérdések elől. – Abszolút nagy élmény volt ez a világbajnokság – tette hozzá.
Varga Dénes papírformáról beszélt az interjúzónában. – Annak ellenére örülök ennek az ezüstéremnek, hogy fáj az elveszített döntő. Nagy bravúrnak tartom, hogy eljutottunk idáig, sikerült kiharcolnunk a csoportelsőséget, még ha gólkülönbséggel is, de így egy könnyebb ágra kerülve, az elődöntőben a görögöket megverve a fináléba jutottunk. Bár nem múlott sokon, most kevesek voltunk, és talán papírformának mondható, hogy végül a horvátok nyertek.
Elmondta, hogy meglepetést nem okozott a horvát csapat, de amikor a jó játékosaik hozzák magukat, nagyon nehéz őket legyőzni. – Ha visszatekintek arra, hogy miként jöttünk vissza ebbe a meccsbe, nem tudtunk volna többet beletenni lélektanilag vagy akárhogyan. Az is lehet, hogy a tét egy kicsit nyomott minket, de afelől nem volt kétségem, hogy ledolgozzuk az elején összeszedett hátrányt. A 0-4-ről való visszakapaszkodás ugyanakkor állítása szerint nagyon sokat kivett.
– Ők is ugyanúgy kaptak négy gólt zsinórban, mint mi az elején, csak mi rövidebb idő alatt, és végül egy szerencsés, bepattanó góllal megtört a lendületünk, ami után már kiegyenlíteni sem sikerült.
Varga Dénes a válogatottbeli jövője kapcsán nem szeretett volna hirtelen nyilatkozni, azt mondta, hogy új klubcsapata (a Ferencváros) számára is az a legjobb, ha most először kipiheni magát.
– Természetesen hiányzik az arany, hazai közönség előtt ezt vártuk magunktól. Szerencsétlenek voltunk, nagyon sajnálom – nyilatkozott letörten Zalánki Gergő. A 0-4-es kezdést azzal magyarázta, hogy lefordultak a magyarokról a horvátok, nem tudta lereagálni ezt a csapat. Mint mondta, nem készültek fel rá, hogy ez bekövetkezhet. Gór-Nagy Miklós – átvéve a szót ifjú társától – úgy látta, nem azon múlt, hogy az elején könnyű gólokat lőtt az ellenfél, hiszen utána visszajött a meccsbe a magyar válogatott.
– 4-4 után megtörhettük volna őket, de kaptunk két olyan blokkról bepattanó labdát, amit Viktor sem védhetett. Demoralizált ez minket. Azt szokták mondani, a szerencse azzal van, aki megérdemli, és a horvátok abszolút megérdemlik a világbajnoki címet. Gratulálok nekik. Mi értékeljük az ezüstöt, bár az arany és az ezüst között örökkévalóságnyi a különbség.
Kérdésünkre, miszerint az első bekapott góloknál volt-e kommunikációs probléma – az egyiknél Nagy Viktor majdnem leüvöltötte Manhercz fejét –, úgy reagált, nem biztos benne, inkább egyéni villanásoknak nevezte a horvát lövéseket. – Erről a döntőről életünk végéig beszélgetni fogunk, arról, hogy mi történt itt ma. De az eredmény sajnos mindig ugyanaz marad. Hálás vagyok ettől függetlenül a sorsnak, hogy megadatott nekem, hogy itt lehettem. Köszönjük szépen a sok szeretetet – zárta a csapat korelnöke.
– Ezt az ezüstöt a görögök ellen nyertük meg, az aranyat viszont elbuktuk, ami hatalmas csalódás nekem – mondta Vámos Márton könnyekkel a szemében.
– Puhán mentünk bele ebbe a mérkőzésbe, így tudtak elmenni 4-0-ra. Csalódottak vagyunk, az viszont mindenkinek nagyon imponáló volt, hogy mennyi szeretetet és pozitív jelzést kaptunk a világbajnokság során. Ez egy szerethető csapat, és az is marad. Hogy MVP lettem? Ha a legrosszabb játékos lettem volna és megnyerjük a vb-t, én lettem volna a legboldogabb ember.
Märcz Tamás higgadtan értékelt. – Egyszerű gólokkal indult a meccs: Sukno remekül lefordult, kimaradt a figyelmünk, majd fontos emberelőnyöket nem tudtunk belőni. Egy döntőbe nagyon keményen lehet csak belemenni. Picit szerencséjük is volt, de ez egy nagyon jó horvát csapat. 4-0 után még agresszívebben kezdtünk játszani, aztán talán 6-5–nél utolértük őket. Benne volt, hogy akár még a meccs irányítását is átvehetjük. A második negyedtől kezdve szerintem bomba jól játszott a csapat.
A szövetségi kapitány kiemelte: meg kell tanulni megszokni a vb-döntő légkörét. A közönség által gyakorolt nyomásra eddig sem hivatkoztak, mint visszahúzó erő, most sem hivatkozhatnak. – Egy pár nap múlva már úgy fogunk tudni visszatekinteni, hogy egy nagyon erős mezőnyből sikerült az első kettő között végezni. Nagyon hosszú volt a felkészülés, talán nem mindenki bízott bennünk, és talán bennem sem, ezzel azonban nincs gond, kiálltuk a próbát. A játékosok nagyon jók, megérdemlik a dobogó második fokát, nincs okuk szégyenkezésre.
A mérkőzés utáni angol nyelvű sajtótájékoztatón különösebb érdekesség nem hangzott el: Märcz Tamás és Nagy Viktor gratulált a horvátoknak, a kapitány az ellenfél nagyobb döntőbeli tapasztalatát emelte ki. A horvátok egyik ásza, Luka Loncar a hazai szervezést dicsérte, és elmondta: megmutatták a tornán, hogy mit is tudnak valójában. Mile Smodlaka másodedző, egykori remek játékos a Margitsziget atmoszféráját méltatta és megköszönte az elmúlt két hetet a magyaroknak.
