Teszt: A 34 centis tablet

A tabletek egyre inkább az életünk részévé válnak, ezért felüdülés az, amikor egy készülék kilóg a sorból. A BluePanther 13,4 colos gépet készített.

Koncepció készülékről van szó, amelyből a gyártás előtt sikerült elkapnunk egy prototípust. Tesztünkben főként arra koncentrálunk, hogy lakható-e egy ekkora tablet. Érdemes-e ebbe az irányba elmenni, ami a méretet illeti, vagy túlzás és felesleges az ekkora képernyő? Viselhető-e és valóban a hordozható kategória-e ez a készülék? Kérdések után következzenek a válaszok!

Mivel nincs még semmilyen hivatalos specifikáció , jöjjön néhány számadat. Elsőként egy négymagos, magonként 1,7 GHz-es processzort említenénk, ami – nincs rá jobb szó – száguld. A használat során valami olyan folyékony élményben van részünk, amit tabletnél eddig még nem láttunk. Kisebbnél sem, „márkásabbnál” sem. Annak ellenére rángatja a képernyőt, mint Foxi a lábtörlőt, hogy ez a képernyő nem csak méretben, hanem felbontásban sem kicsi.

1280×752 pixelből rakja össze a képet, amely kép egyébként színeit tekintve sem lenézendő. Nem tudom, milyen technológia ez, de olyan élénk, szép színei vannak, hogy élvezet ránézni. A nagy képernyőátló mellett ez a felbontás 111 PPI-t jelent. Ez a szám nem nagy, figyelembe véve azt, hogy vannak már 5 colos méretben fullHD felbontású képernyők is, de számunkra megint bizonyít valamit: nem a PPI a lényeg. Ennél a képernyőnél ugyanis nincs az a sasszem, ami észrevenne pixeleket. Jól van megírva a grafikus felhasználói felület és ennek következtében ki is használja a képernyő adottságait. Nincs kockásodás, nincsenek szőrösödő vonalak.

Három anyagból áll össze a burkolat és mindhárom éppen ott van, ahol lennie kell. Az előlapot a főként a képernyőt és a keretét is burkoló üvegszerű borítás teszi ki, de már itt is találkozhatunk kicsit a széleken némi gumiszerű műanyaggal, amely nem csúszik és nagyon kellemes fogást ad a gépnek pont ott, ahol tartanunk kell. Ez a gumi átnyúlik az oldallapokon keresztül a hátlapokra is, és amikor kézben tartjuk a tabletet, gyakorlatilag ezzel érintkezünk. Ha ez lenne a hátlap, az bizony elég randa benyomást keltene, így annak nagy részére szálcsiszolt fémet tettek, így az nem szép, hanem gyönyörű.

Akiknek tehát a belbecs mellett a külcsin is fontos, azok imádni fogják ezt a dizájnt. Esélyes, hogy ez lesz az első olyan dolog, amit a  „nagyok” fognak lekoppintani a „kicsikről”. Az előlapi hangszórók is szépek és a hosszabbik él mellett vannak, így mozizásnál sztereóban kapjuk a hangot. Még a gombok és a csatlakozók is a gumis műanyagból kaptak, így az egész oldal- és hátlap egységes, kifejezetten igényes hatást kelt. Kinézetre tehát ez a tablet csillagos ötöst érdemel. Azt meg ugyebár mondanom sem kell, hogy sehol nincs jele a legkisebb reccsenésnek, burkolatmozgásnak.

A teszt teljes változata a WikiTech.hu-n.