A mai notebook kínálatban az a szép, hogy mindenki megtalálhatja a saját szájízének megfelelő eszközt. Legyen szó akár multimédiáról, akár professzionális felhasználásról, minden szegmensben van választék.
A Dell mint a világ egyik legnagyobb PC-gyártója, számtalan termékkel áll a vásárlók rendelkezésére, ez a tapasztalat pedig a tesztkészüléken is kivehető volt. A nem túl fantáziadús, Latitude E6430u névre hallgató modell egyértelműen az üzleti szegmenst célozza meg. Strapabíró kivitele és erős hardvere miatt számos üzletember felfigyelhet rá, igaz, a hivatalos forgalmazásra egyelőre nincs túl nagy esély.
Az amerikai vállalat nem követi konkurense, az Apple példáját, a készülék doboza ezúttal is egy festetlen kartonpapír, amin egy méretes Dell- és Intel-logó foglal helyet. Az ultrabook mellett a töltő és a használati útmutató található. Meg kell említenem, hogy a csomagolás alaposan túl van méretezve, érződik, hogy az esetleges szállítás során felmerülő esésekre is gondoltak, gyakorlatilag nem tudom elképzelni, hogy bármilyen módon megsérülne a készülék.
Már első ránézésre is masszivitást sugároz a Latitude 6430-as. Ebben nagy szerepe van a magnéziumnak, hiszen az alja és a fedlap is ebből az anyagból áll, a kényelmes használat érdekében viszont a felső rész enyhe gumírozást kapott. Ugyanitt láthatunk még három, a megjelenítő alatt is megtalálható jelzőlámpát, amik becsukott állapotban is tájékoztatnak a gép állapotáról. A masszív zsanér felnyitása után egy 14,1″-es 1366 x 768 pixel felbontású TN panellel szerelt megjelenítő tárul elénk. Bármennyire is elnyerte a tetszésemet a modell, ez a kijelző bizony nem üti meg a gép többi szintjét, a betekintési szög és a fényerő nagyon halovány. Szerencsére – természetesen pluszpénzért – elérhető egy jobb, 1600x900 felbontású kijelző is a modellhez.
A képernyő fölött egy 1,3 megapixeles webkamera található. Dicséretet érdemel a cseppálló, háttérvilágítással rendelkező billentyűzet, mivel nemcsak elviseli a mindennapok viszontagságait, de kényelmes a használata. A hozzánk került tesztkészülék amerikai import, így a billentyűzet is az ottani kiosztással rendelkezett. A professzionális Dell modellektől megszokottan ezúttal is két eszközzel „egerészhetünk”, hiszen van touchpad és pöcökegér is. Mindkettőről elmondható, hogy precíz irányítást tesznek lehetővé, és a Dell Touchpad szoftverével saját szájízünkre konfigurálhatjuk őket. A billentyűzet fölé kerültek a hangszórók, amik minősége jobb volt, mint vártam, igaz, a kissé szerencsétlen kialakítás miatt a hang nem teljesen úgy jutott el a fülembe, ahogy kéne. Az ugyanezen a térfélen elhelyezett bekapcsoló gombtól balra találhatóak a hangerőállító érintőgombok, melyek elegáns villanással jelzik, ha az általunk kiadott parancsot végrehajtották. Mivel üzleti készülékről van szó, így kiemelten fontos az adatok védelme. Az amerikai mérnökök ezért ujjlenyomat-olvasót helyeztek el rajta.
Ultrabookról lévén szó a kompakt méret és a jó hordozhatóság elsődleges szempont volt a tervezésnél. Ebből kifolyólag optikai meghajtót nem találunk, van viszont egy 60 wattórás akkumulátor. Jobboldalon kapott helyet az SD-kártya-olvasó, illetve egy USB 3.0, egy Ethernet és egy Kinsgton csatlakozó, míg meglehetősen szokatlan módon hátulra került az eSATA és a HDMI portja. Baloldalon találjuk meg a második USB 3.0-t, emellett itt kapott helyet a töltő, aVGA a 3,5 mm-es jack és a külső SSD csatlakoztatását is lehetővé tevő Express Card bővítőhely is.
A kiválóan összeszerelt készülékházban egy 2 GHz-es Intel Core i7-3667U processzor foglal helyet, mely extrém terhelés esetén akár 2,3 GHz-en is képes működni. Mellé alapértelmezésként 4 GB RAM került, míg SSD-ből 256 GB-nyit osztottak ki a gyárban. A tesztkészüléken nem a ma megszokott Windows 8, hanem annak elődje, a Windows 7 foglal helyet. A sebességet szerencsére nem érheti kritika, normál keretek között nem tapasztaltam akadást, viszont egy-egy erőforrás-igényesebb applikációnál már kijött a relatíve kevés RAM hátránya.
Az sem okozott túl nagy örömet, hogy az integrált Intel HD Graphics 4000 videókártya bizony alaposan korlátozza a felhasználási területet, hiszen professzionális videó- vagy képszerkesztő alkalmazások alatt már elvérzik a készülék. Sajnáltam, hogy akárcsak a korábban tesztelt Latitude 10-nél, itt sem fektetett túl nagy energiát a Dell az egyedi szoftverekbe.
Gyakorilatilag néhány, a konfigurálást segítő alkalmazáson kívül csak a gyári Windows 7 programok találhatóak meg az eszközön. Ez különösen furcsa annak fényében, hogy manapság a gyártók kifejezetten igyekeznek a felhasználók kedvében járni – olykor túlzásba is viszik –, és számtalan applikációt helyeznek el a modelljeiken.
Jól szerepelt nálam a WiFi-vevő, nem volt probléma az érzékenységgel, és mindig látott legalább fél tucat hálózatot. Üzleti gépről lévén szó, kiemelt fontosságot szenteltek a mérnökök a hűtésnek. Tény, hogy időközönként „felemelte a hangját”, de mindezt azért tette, hogy soha ne melegedjen túl a helyzet. Dicséret illeti a 60 wattórás akkumulátort, mivel segítségével minimális terhelés mellett akár 9 órát is működik a készülék, igaz, reálisan 6-7 óránál tovább nem lehet vele kihúzni.
Jó benyomást tett rám a Dell újdonsága. Egy igen masszív, sok területen kiválóan használható gépet ismertem meg a Latitude E6430u-ban. Sajnáltam, hogy mindössze egy ilyen fakó és alacsony felbontású kijelző került az amúgy igényesen összeszerelt készülékházba (felárért persze ez orvosolható). A hivatalos forgalmazás elmaradása miatt ugyanakkor egyelőre nem több, mint kuriózum, hiszen a legtöbben nem valószínű, hogy megkockáztatnák a garancia nélküli vásárlást.
