Teszt: Sony VAIO Pro 13 – A Penge

Alig egy kilogrammos, ám mégis nehézsúlyú a Sony új laptopja. A gép nemcsak könnyű, hanem szénszálas anyagának hála, igencsak strapabíró is.

Sokan nem tudják, de a vékony notebook őrületet nem az Apple, hanem a Sony kezdte el, méghozzá a 2003-as X505 bemutatásával. Az igazi őrületet viszont a kaliforniai óriás indította el 2008-ban, a MacBook Air bemutatásával. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán hiszen az Intel által létrehozott UltraBook kategóriában már számtalan, szupervékony modell található meg, a japán vállalat mégis olyat tudott építeni, amivel első látásra lehengereli az embert.

A Sonytól megszokott, fekete színű dobozban érkezett a tesztkészülék. Legfölül, alaposan becsomagolva pihent a modell, a tartozékokat alá helyezték el a mérnökök. A bársonyos anyaggal borított felső fiók kiemelése után elénk tárul a kompakt méretű töltő és a hozzá tartozó kábel illetve a HDMI-VGA adapter.

Aki jobban figyel még egy aprócska „ez mi?” tartozékra is felfigyelhet. Ez, a különleges WIFI adapter a töltőhöz csatlakoztatva 5 eszköznek nyújt hozzáférést a szoba egész területén. Ehhez mindössze az Ethernet csatlakozót kell bekötnünk. Szerintem rendkívül jó ötlet, hiszen még most is vannak olyan szállodák, ahol bár internet rendelkezésre áll, a folyamatos wifi csatlakozás nem megoldott.

Nem tagadom, elsőként kissé hitetlenkedve vettem kézbe a VAIO Prot. Az elképesztően könnyű és vékony gép méreteit tekintve egy néhány évvel ezelőtti notebook fedlapjának is elmenne, de ez bizony egy komplett laptop. Az alig 1,06 kg-ot nyomó készülék mindenkit lenyűgözött, hiszen nehézsége egy makett eszközével ér fel, az ember nem gondolná, hogy ebbe bizony egy kisebbfajta erőgépet zsúfoltak bele a japán mérnökök.

A csoda nem más, mint a szénszál, a gyártó adatai szerint ez az anyag 47 százalékkal könnyebb és 25 százalékkal erősebb mint az alumínium. Akármit is mutassanak a száraz specifikációk, a Vaio Pro bizony észveszejtően könnyű, az ember percekig csak fogja a kezében, és nem hiszi el, hogy ez egy mindennapi használatra alkalmas eszköz. Pedig de, hiszen fedél felnyitása után elénk tárul a teljes értékű, háttér világított billentyűzet, amivel nagyon kényelmes a gépelés. Aki esetleg elveszne a funkciók rengetegében, az az Assist gomb segítségével a használati útmutatóhoz illetve a Sony ügyfélszolgálatához férhet hozzá. „Egerészni” a kellően nagy méretű, fizikai gombok nélküli touchpaddel tudunk. Az eddigieknél is hatalmasabb élményt nyújt a Trilumnios technológiával felvértezett IPS kijelző. A Full HD felbontású panel gyakorlatilag életre kelti a tartalmat, a színek gyönyörűek, a technológiának hála a betekintési szöget sem érheti kritika. Akárcsak a múlt héten tesztelt Vaio Fit 15-é, ez a kijelző is érintésérzékeny.

Akárcsak a nagyobbik Sony laptopnál, itt sem volt problémám ezzel a funkcióval, bár azt hozzá kell tennem, hogy jelen esetben a használata igencsak körülményes. Ennek oka, hogy a csukópánt nem nyílik elég széles szögben, így nem csak, hogy bizonyos helyzetekben kényelmetlen a puszta nézése is, de nyomkodásra alkalmatlanná válik a megjelenítő. Ez tipikusan az a helyzet, amikor feláldozták a formát a használhatóság oltárán, mivel a hátsó rész úgy lett kialakítva, hogy további nyitás esetén már az alsó borítást nyomná a mechanika. Ezt a problémát enyhítve egy elegáns, szálcsiszolt alumíniumból álló díszcsíkot helyeztek el a hátoldali élre így amikor morognánk, hogy ez bizony kevés lesz, szemünk tiltakozhat, hogy nem, ez pont így szép.

Mivel egy rendkívül vékony eszközről van szó, az ember nem várhatja, hogy majd elárasztanak minket csatlakozókkal. Ez sajnos így is van,  a Vaio Pro 13-ra 1 HDMI, 2 db USB 3.0 – ebből az egyik alkalmas eszközök töltésére akkor is, amikor a laptop ki van kapcsolva –, és 3,5 mm-es jack csatlakozó található. Mellettük az SD kártya olvasója található, a Sony által hosszú ideig favorizált Memory Stickkel már nem birkózik meg a modell.  Tovább haladva már csak az egyre vékonyodó készülékházat láthatjuk. Kicsit talán túlzásba is vitték a vékonyítást, mivel meglepve fedeztem fel, hogy a notebook egy-egy óvatlan pillanatban akár meg is szúrhat, az élek ugyanis olyan laposak és hegyesek, hogy azok egy erősebb érintésre már fájdalmat okoznak.

Az alig 1 kilogrammos készülékházba egy 1,6 GHz-es Intel Core i5 kétmagos processzort helyeztek el a mérnökök, mely szükség esetén akár 2,6 GHz-en is képes működni. Keveseltem a 4 GB-os RAM-ot, ez a mai világban éppen hogy elég, de évek múltán már kevés lehet. Ugyan ez volt a problémám az SSD-vel is, mivel a 128 GB-os kapacitása korlátozza a felhasználhatóságot, elég néhány film vagy egy komolyabb zenegyűjtemény, hogy híján legyünk a tárhelynek. Igaz, ez a modell vérbeli második eszköz, általában aki ilyet vásárol az már tart otthon egy másik készüléket is. Ennek ellenére ledöbbentem, amikor a bekapcsoló gomb megnyomása után 12 másodperccel már használható volt a készülék.

Hiába, az SSD és az erős processzor igazán jó alap a Windows 8 számára. Igaz, hogy túl sok mindent nem kell betöltenie, hiszen a Sony ezúttal is inkább a hardverre, sem mint a szoftverre helyezte a hangsúlyt. Van album illetve zene-alkalmazás, mely az Xperia modellekből már ismerős, illetve ne feledkezzünk meg a Vaio-k törzsprogramjáról a Movie Creatorról sem. Segítségével filmeket hozhatunk létre a családi anyagokból. Van még PlayMemories Home is, ami egy fotók illetve videók rendszerezésére és megosztására szolgáló applikáció. Kapcsolattartásra a Skype illetve SocialLife való, utóbbi a legnépszerűbb közösségi oldalakat igyekszik egy helyre összesűríteni. Továbbra sem értem, miért jó, hogy a 30 napig működő McAfee vírusirtó folyamatosan igyekszik megkeseríteni a tulajdonos életét az állandó jelzéseivel, amik legtöbbször a „veszélynek van kitéve a gép”-re korlátozódnak. A baj csak az, hogy ezt akkor is kiírta, amikor 10 százalék alá esett az akkumulátor üzemideje, ami bár zavaró, azért veszélyesnek nem mondanám. Fizetős játékokra a WildTangent Games szolgál,  amivel 1-1 applikációt bizonyos ideig játszhatunk, utána viszont fizetni kell érte. A Vaio rendbetartásáért a Care illetve a Control Center felel.

A Message Center segítségével az aktuális, minket érintő üzeneteket kaphatjuk meg, legyen szó akár az új készülék aktiválásáról vagy a legújabb frissítés letöltéséről.  Kezdésként egy 30 napos Office is elérhető a felhasználóknak, én voltam olyan szerencsés, hogy valaki már korábban aktiválta a tesztkészüléket, így kényelmesen, hibaüzenetek nélkül használhattam az irodai programcsomagot. Vezeték nélküli szolgáltatásokban sem állunk rosszul, az N-es Wifi illetve a Bluetooth 4.0 mellett NFC is a modell repertoárját képezi. A Sony állítása szerint maximum 8 órán át bírja a Pro 13. Ez az adat teljesen hihető, igaz komolyabb munka esetén jobb ha maximum a felével számolunk, főleg ha beindul az igencsak izmos ventilátor, ilyenkor könnyen órák tűnnek el a 4740 mAh-es akkumulátorból.

A mai telített piacon igencsak üde színfoltot képez a Sony újdonsága. Szénszálas háza, könnyű súlya illetve gyors sebessége miatt bármilyen üzleti feladatot könnyedén elláthatunk vele és nem utolsó sorban megjelenni sem utolsó egy ilyen készülékkel.