Teszt: ConCorde Tab T10 – A mérleg felé billen(tyűzettel)

Leteszteltük a ConCorde megfizethető árú táblagépét.

Lehet, hogy át kellene gondolnom a hozzáállásomat a hozzám kerülő kütyükkel kapcsolatosan. Visszaolvasva ugyanis azt látom, hogy a fél évvel ezelőtti lelkesedésem ma már vicces. Néhány hónap alatt annyira túlhaladnak a táblagépek is az elődökön, hogy aki nem nézi a dátumot, még a végén hülyének néz, amiért egy-egy cuccért olvadozom. Csak az a baj, hogy nem tudok lelkesedés nélkül írni arról, ami jelenleg folyik a világban – és hazánkban is – kütyük terén. Ennek jó példája a ConCorde TabT10, ez megint csak egy olyan tábla, amelynek nincs párja. Ennyi pénzért legalábbis semmiképpen, érdemes hát rákukkantani kicsit.

Ha beírjuk valamelyik árukereső oldalon a típust, akkor 54 990 jó magyar forintért találunk már lehetőséget a megvásárlására. Ennyi pénzért „érintőképernyős laptopot” venni? Mert ezzel a billentyűzettel és némi okosítással konkrétan egy olyan netbook-szintű valamit kapunk, amely szinte mindenre használható, amire egy laptop. Csak hát ez alig fél kiló (615 gramm), mindössze 9,7 milliméter vastag, és napokon keresztül üzemel egy feltöltéssel. Így aztán azoknak, akik utazgatnak és púpként cipelik a laptopjukat (mint például én, még akkor is, ha nekem egy szintén nem túl nagy 10 colos Vaióm van), akár megváltás is lehet egy ilyen. És arról még nem is beszéltünk, hogy a mindennapi használat során az érintőképernyő vitathatatlan előnyöket jelent a laptopokhoz képest.

Mivel a ConCorde Tab T10 már vásárolható termék, az adatlapja megtalálható a forgalmazó honlapján, ott megtalálnak mindent azok, akiket ez érdekel. Én szokásomhoz híven csak kiemelnék ezekből az adatokból néhányat. Ilyen a készülék lelkét adó RockChip RK 3066 Dual Core 1,6 GHz-es proci, amelyet egy Mali 400-MP4 @320MHz-es grafikus egység támogat. Miről is van szó? Arról, hogy ez a konfiguráció nem jön zavarba semmitől. Jelenleg 37 ismertebb tabletben található meg – ez hajtja egyebek között a Hewlett Packard, az Archos, az Alcatel, a Cube, a Prestigio és a Kogan táblagépeit, hogy csak néhány jelentősebbet említsünk –, és még legalább ugyanennyi „noname” márka használja.

Az egy dolog, hogy a cpu erős, de a 4 magos Mali gpu mindehhez valami olyan pluszt tesz hozzá, amely semmivel össze nem téveszthető gördülékenységet ad a táblának. A gyártó szerint a 2048×1536-os felbontást is elvinné, még dupla kijelző használata esetén is, így a készülékben csillogó 1280×800-as kijelző meg sem kottyan neki.

Akik szeretnek tuningolni, azoknak jó terep ez a tábla, mert a hardvert erősen alulfoglalkoztatják, lehet tehát húzni rajta. Alapból támogatott az 1.4b specifikációjú hdmi, amivel a tárolt tartalmakat full-hd-tévékre is kitehetjük. Ehhez nem kell más, mint egy mini-hdmi-kábel, amelyet viszont sajnos nem kapunk a dobozban, nekünk kell megvásárolni 1500 forint körüli áron.

Ha már a doboz szóba került, meg kell jegyezni, hogy nagyon pozitív dolgok fogadnak minket a kinyitásakor. Az első a fizikai billentyűzet, amelynek lejjebb saját fejezetet szentelek. Mellette van egy megszokott töltő – sajnos speciális csatlakozóval –, egy megszokott adatkábel (normál, mikro-usb-s) és még két dolog, amely viszont nem szokás. Az egyik az otg-kábel (normál usb-aljzatot csinál a mikro-usb-sből), amelynek segítségével külső tárolót, billentyűzetet, mobilinternetes kulcsot dughatunk a készülékre. Erre még azt mondom, hogy elvétve adnak ilyet táblagéphez, a másik viszont egy füles, amelyet senki nem ad tablethez. Pedig aztán az ilyen táblákat nyilvános helyen szoktuk használni, így a füles igencsak indokolt. Nem egy nagy minőség (és ráadásul fehér), de mindenképpen szép és dicséretes gesztus ez. Akinek nem tetszik, a saját fülesét is használhatja, a csatlakozó szabványos.

Egyébként a készülék talán egyetlen gyenge pontja az a fedél, amely a csatlakozókat fedi; nagyon egyben van a Tab T10, kifejezetten szép a hátlap és az előlap is, minőségét tekintve a felső kategóriára jellemző az érzés, amikor kezünkbe vesszük. Még néhány szám: a gyárilag közölt 16 gigabájtból 13,2 marad meg nekünk a fájlok tárolására, a többit lecsípi a rendszer, s a szoftverjeik, alkalmazásaink telepítéséhez szükséges rom is ebből jön le. 1007,9 megabájt a miénk, erre nagyjából 300-500 alkalmazás fér fel. A futtatáshoz 866,5 mega van gyárilag, a rendszer betöltődése után nagyjából 500 megán futtathatjuk a saját szoftverjeinket. Ez is elég, memóriaoldalon tehát nem lesz gondunk.

És érkezzünk meg a tablet extrájához, a fizikai billentyűzethez. Angol, azaz QWERTY kiosztású, ami nekünk, magyaroknak nem kényelmes. De röpke tíz perc alatt magyarítható az External Keyboard Helper Pro nevű billentyűzet segítségével, amely nagyjából 500 forintért tölthető le a Play áruházból. Segítségével a teljes klaviatúra újratérképezhető, így aztán az összes általunk használatos nyelven gépelhetünk. Már csak matricák kellenek az új billentyűzet(ek)hez, és készen is vagyunk. Mindösszesen tehát plusz egy ezresünkbe fog kerülni, hogy magyar – vagy akármilyen – billentyűzetünk legyen. A magyarított gombokon gépelni aztán gyorsan lehet, és ez megfizethetetlen.

A billentyűzet egyébként mind nyomáspontja, mind mérete (Q–P = 160 mm) tekintetében megállja a helyét, kellemes darab. Kicsit talán az zavaró, hogy a becsukva szállításához körbe peremek vannak rajta, amelyek kényelmetlenek, azaz vágják a kezünket. Ennyi áldozatot kell hoznunk azért, hogy cserébe a képernyő kvázi páncélt kap a szállításhoz. Kicsit nehéz szétszedni-kinyitni, feszegetni kell, és kár, hogy háttal nem lehet belepattintani a tabletet, mert így ha nem használjuk éppen a billentyűzetet, kerülgetni-rakosgatni kell.

Kicsit zavar az is, hogy minden bekapcsolásnál fizikailag nyomnunk kell egy gombot rajta, és ha kivesszük belőle a gépet, nem kapcsol ki, így ha elfelejtjük kikapcsolni, szépen le fog merülni. Bár ehhez kell egy nap, de mindenképpen kellemetlen, ha menet közben vesszük észre a töltetlenséget. Mivel egy 8000 milliamperórás akkumulátor van a táblagépben, és kapunk hozzá otg- és usb-kábeleket is, a billentyűzet ezek segítségével menet közben is feltölthető a gépről, ez ügyes megoldás. Azt nem tudom, hogy a tábla kitámasztására szolgáló lapocska és az annak rögzítéséhez szükséges, 2 milliméteres műanyag pöcök meddig fogja bírni, majd az idő eldönti.

Mire használható ez a tablet? Talán ez a legfontosabb kérdés. Szórakozásra mindenképpen, mert sem a filmekkel, sem a játékokkal nem lehet megakasztani, és a hang minősége alkalmassá teszi zenehallgatásra is. Dolgozni megint csak jól használható, a jelenleg elérhető irodai alkalmazások Androidra már megközelítik a pc-s társaik színvonalát, így wordözni, excelezni és powerpointozni is kitűnően alkalmas. Utóbbira főleg azok számítsanak, akik olyan kivetítőt találnak, amelyen van hdmi-bemenet vagy akik hajlandók még – minimum – egy ötezrest áldozni egy hdmi-analóg átalakítóra a régi, 21 tűs kivetítőcsatlakozókhoz kapcsolhatóságért.

Internetezésre tökéletesen alkalmas wifin vagy egy rádugott mobilinternetes usb-kulcson keresztül (utóbbiak közül a legtöbbet elviszi, de vásárlás előtt azért próbáljuk ki!), így a digitális kapcsolattartásra is használhatjuk. Azoknak ajánlom tehát, akik 55 darab ezresért egy óriási és szép színekkel operáló kijelzős, erős processzoros, billentyűzetes csodát szeretnének maguknak, mégpedig megbízható szervizháttérrel – amiben a ConCorde egyébként kimagaslik hazánkban.

A gépet a ConCorde Elektronik Kft.-től kaptuk tesztelésre.