Teszt: Sony Vaio Duo 13 – Kettős személyiség

Leteszteltük a Sony laptop-táblagép hibridjét.

A táblagépek manapság gyakorlatilag ellepték a piacot, lépten-nyomon találkozhatunk velük. Azok számára, akik valamilyen különlegességet szeretnének, a Sony a Vaio Duo sorozatot kínálja, mely idén megújult, a Duo 13 pedig igazi nehézsúlyú versenyző lett, pedig a mérlegen alig nyom többet 1,3 kilogrammnál.

A feketére festett kartoncsomagoláson csak a legszükségesebb információkat találjuk meg. Beljebb érve tovább érezhetjük a profizmust, minden alaposan el van csomagolva. A készülék alatt foglalnak helyet a tartozékok. A jól megszokott, Windows 8-at népszerűsítő brossúra mellett egy apró, a kezdő lépéseket taglaló papírt és az adapterek használatához szükséges útmutatókat találjuk.

A repertoár része a digitális toll is, amellyel a képernyőre készíthetünk rajzokat, feljegyzéseket. Szintén nem mindennapi látvány mostanság a vga-hdmi adapter, a Sony ezt is elhelyezte a dobozban. Szerencsére nem feledkeztek el a Pro 13-ban már megismert extráról sem, így a csomagban megtaláljuk a speciális, a töltőfej végébe csatlakoztatható vevőt is, amellyel instant wifirútert alakíthatunk ki a szobánkban.

Első látásra nagyra nőtt táblagépként aposztrofáljuk a Duo 13-at. A minőséget sehol nem érheti kritika, minden olyan, amilyennek egy ilyen kategóriás eszköz esetében lennie kell. A kijelző sokakat első pillantásra levesz a lábáról, hiszen a full-hd felbontású panelt OptiContrast technológiával vértezték fel, s a gyártó komolyabb modelljein megtalálható Triluminos technológiát is tartalmazza.

Fölötte a 2 megapixeles webkamera, a beszélgetésekhez használatos mikrofon és a fényérzékelő található, a sarokba pedig a Sony logója került. Alul mindössze a Windows 8 gombját helyezték el a mérnökök, itt a letisztultság volt a fő szempont. Szintén alulra kerültek a csatlakozók, de az extravékonyság érdekében ezeket is egy helyre, a hátsó részre helyezték el. Itt találjuk a hdmi, a két usb 3.0, egy 3,5 milliméteres jack és a töltő csatlakozóját. Mellettük kaptak helyet a hűtés számára szükséges bordák, illetve a memóriakártya-olvasó, utóbbi az SD és a Memory Stick szabványokat támogatja. Ezután már csak az indításhoz kellene valami, ám a bal oldalra került bekapcsológomb még közel sem az utolsó, hiszen az összecsukott eszköz aljára is helyeztek el gombokat, kettő a hangerő vezérlésére szolgál, egy pedig a gyári asszisztens alkalmazást hívja elő.

További érdekesség, hogy a 8 megapixeles, Exmor R szenzorral felvértezett hátoldali kamera nincs belesüllyesztve a készülékházba, így hiába a megfelelő technika, ha pillanatok alatt koszossá válik. Nem messze tőle találhatjuk az nfc-érzékelőt. Most következzék az igazi izgalom, az átalakulás, vagyis a képernyő felnyitása. A kijelző ilyenkor egycsapásra 45 fokos szögbe billen, és elénk tárul a teljes értékű, megvilágított billentyűzet.

Alatta félbevágott tapipadot találunk, melynek létezését nem teljesen értem, pont az ilyen helyzetekre találták fel a pöcökegeret. Rég használtam ennyire kényelmetlen padot, nyugodtan le is hagyhatták volna. Hiányoltam a simfoglalatot, hiszen tudtam, hogy 3G-támogatás is került a készülékbe. Hosszú idő után végül a kinyitott kijelző belső felén leltem meg az aprócska nyílást, nem éppen a leglogikusabb helyre sikerült tenni.

Ha már itt járunk, akkor szeretnék szót ejteni a mechanika hátrányairól is. Nagyon igényesen megtervezték, szó se róla, ám ha az ember bizonyos szögből tekint a kinyitott fedél mögé, akkor láthatja, ahogy ott figyelnek a szalagkábelek. Ez később akár problémát is okozhat, hiszen egy-egy környezeti behatás – például víz fröccsenése – akár károsíthatja is a berendezést, miközben egy normál terméknek nem lesz semmi baja.

A bekapcsológomb megnyomása után felvillanó Vaio felirat tudatja velünk, hogy a gép életre kelt. Mivel az Ultrabook szabvány megköveteli a gyors indulást, alig néhány másodperc eltelte után már használatra kész a Duo 13. A működésről 1,6 gigahertzes Intel Core i5-4200U processzor gondoskodik, mellé 4 gigabájt ram került. A sebességgel használat közben sincs probléma, ha az ember nem kifejezetten erőforrás-igényes tervezőprogramokhoz használja a modellt, akkor az elkövetkező két-három évben valószínűleg nem is lesz, a tovább nem bővíthető ram viszont a későbbiekben gátat szabhat a megfelelő működésnek.

A 128 gigás ssd-re került a rendszer és a programok, utóbbiak közül igazán csak három említésre méltó. Az egyik a CamScanner, mely egyfajta digitális szkennerként szeretne funkcionálni, azaz lefotózzuk a dokumentumot, a szoftver pedig algoritmus alapján érzékeli az irat széleit, és elmenti a memóriába. A másik érdekesség az ArcSoft Camera, amely egy átlagos okostelefonon megtalálható kameraalkalmazásnak felel meg. Állíthatjuk a felbontást, a fehéregyensúlyt, a fényerősséget és a kontrasztot is, illetve lehetőségünk van full-hd felbontású videók felvételére is. A tartozékként mellékelt toll kihasználására a Note Anytime szolgál, a program egyfajta füzetként jelenik meg. Állíthatjuk a toll színét, formáját, megadhatjuk a betűtípust és a színt is. Nagyon tetszett, hogy a mérnökök egy foglalatot alakítottak ki jobb oldalon a tollnak, így kényelmesen és biztonságosan elrakhatjuk.

Jó benyomást tett rám az akkumulátor, ugyanis a gép 80 százalékos fényerővel internetezés közben közel 7,5 órán át működőképes maradt, ami igen impresszív adat. Simán elhiszem, hogy alacsony fényerőn minimális használattal meglehet a gyártó által ígért 16 óra.

Nehéz pontosan behatárolni a Vaio Duo 13 célközönségét. Táblagépnek túl nagy, professzionális laptopnak pedig túl kevés a tudása. Leginkább tehát azok számára bírhat érdekességgel, akik nem sajnálnak közel félmillió forintot elkölteni egy különc eszközre, és el tudják fogadni azt, hogy otthonra azért ilyen ár mellett is kell egy másik gép. Számukra viszont öröm, hogy a Duo 13 manapság ritkaságszámba menően Japánban készül, így minden bizonnyal a minőséggel nem akad majd probléma.