Már az Eb-re kijutni is egy beteljesült álom volt 44 év „szünet” után, hát még a továbbjutásunk az Eb F csoportjából Ausztria, Izland és Portugália mellől! A futballvilág velünk együtt pedig vagy ámuldozik, vagy még mindig nem hisz a szemének, és még mindig lebecsüli a Storck-legénységet. Talán ez utóbbi lehetett volna a legnagyobb erőforrásunk Belgium ellen is; az ellen a Belgium ellen, amelyet ötvennyolc éve nem győzött le a magyar labdarúgó-válogatott, tétmeccsen pedig még soha.
Himnusz, Toulouse (Szilágyi László)
Hogy Európa legerősebb gárdájáról van szó papíron (lásd: a FIFA-világranglista 2. helye), azt Kevin De Bruyne-ék azonnal bizonyították, nekünk pedig még az is aggodalmat okozhatott, hogy a bemelegítés során Kleinheisler László combizomhúzódást szenvedett, így a bizony fáradt Gera Zoltánt a támadók mögé kellett tenni, az ő helyére pedig Pintér Ádámot – összeállt tehát a fradista belső középpályás trió.
Tíz percen át nyomasztó belga fölényt konstatálhattunk, de nyugtathatott a tudat, hogy az eredményjelzőn két karika látszódott – Ausztria kapufával riogatott minket az elején, aztán mi lett a vége: 2-0 ide! De Belgium nem Ausztria, és Lukaku, De Bruyne, valamint Hazard folyamatosan azt csinált a védőinkkel, amit akart – Király Gáborral nem. Mígnem aztán jött a 10. perc, és egy bal oldali De Bruyne-szabadrúgásnál rettenetesen helyezkedtünk középen, ketten is üresen ugrottak fejelni, közülük a védvonalból érkező Alderweireld bólintott a tehetetlen Király kapujába.
A 16. percben egy tőlünk független történés adott némi lelki energiát, egy hazaadáskor Courtois elcsúszott, a labda így kevéssel a kapuja mellett vánszorgott ki az alapvonalon. A 24. percben alakult ki legközelebb igazi gólveszély, amikor Dzsudzsák két védő nyakán, csetlő-botló mozdulatok közepette váratlanul kapura lőtt, a rövid alsó elől azonban Courtois tisztázni tudott.
Ezt követően is viharos sebességgel érkeztek a veszélyes kontrák, mi elvétve jutottunk el Vermaelenék környékéig, Pintér és Lovrencsics egészen jól érvényesült a kombinációs játék során. De még mielőtt azt hittük volna, hogy van keresnivalónk az első játékrészben, Kevin De Bruyne szabadrúgását Király a testi épségét sem kímélve paskolta a lécre a félidő hajrájában. Lovrencsics és Dzsudzsák azért alaposan tesztelték Courtois ébrenlétét, ahogy Mertens is az ekkor már kézfájós Királyét.