Már az Eb-re kijutni is egy beteljesült álom volt 44 év „szünet” után, hát még a továbbjutásunk az Eb F csoportjából Ausztria, Izland és Portugália mellől! A futballvilág velünk együtt pedig vagy ámuldozik, vagy még mindig nem hisz a szemének, és még mindig lebecsüli a Storck-legénységet. Talán ez utóbbi lehetett volna a legnagyobb erőforrásunk Belgium ellen is; az ellen a Belgium ellen, amelyet ötvennyolc éve nem győzött le a magyar labdarúgó-válogatott, tétmeccsen pedig még soha.
Himnusz, Toulouse (Szilágyi László)
Hogy Európa legerősebb gárdájáról van szó papíron (lásd: a FIFA-világranglista 2. helye), azt Kevin De Bruyne-ék azonnal bizonyították, nekünk pedig még az is aggodalmat okozhatott, hogy a bemelegítés során Kleinheisler László combizomhúzódást szenvedett, így a bizony fáradt Gera Zoltánt a támadók mögé kellett tenni, az ő helyére pedig Pintér Ádámot – összeállt tehát a fradista belső középpályás trió.
Tíz percen át nyomasztó belga fölényt konstatálhattunk, de nyugtathatott a tudat, hogy az eredményjelzőn két karika látszódott – Ausztria kapufával riogatott minket az elején, aztán mi lett a vége: 2-0 ide! De Belgium nem Ausztria, és Lukaku, De Bruyne, valamint Hazard folyamatosan azt csinált a védőinkkel, amit akart – Király Gáborral nem. Mígnem aztán jött a 10. perc, és egy bal oldali De Bruyne-szabadrúgásnál rettenetesen helyezkedtünk középen, ketten is üresen ugrottak fejelni, közülük a védvonalból érkező Alderweireld bólintott a tehetetlen Király kapujába.
A 16. percben egy tőlünk független történés adott némi lelki energiát, egy hazaadáskor Courtois elcsúszott, a labda így kevéssel a kapuja mellett vánszorgott ki az alapvonalon. A 24. percben alakult ki legközelebb igazi gólveszély, amikor Dzsudzsák két védő nyakán, csetlő-botló mozdulatok közepette váratlanul kapura lőtt, a rövid alsó elől azonban Courtois tisztázni tudott.
Ezt követően is viharos sebességgel érkeztek a veszélyes kontrák, mi elvétve jutottunk el Vermaelenék környékéig, Pintér és Lovrencsics egészen jól érvényesült a kombinációs játék során. De még mielőtt azt hittük volna, hogy van keresnivalónk az első játékrészben, Kevin De Bruyne szabadrúgását Király a testi épségét sem kímélve paskolta a lécre a félidő hajrájában. Lovrencsics és Dzsudzsák azért alaposan tesztelték Courtois ébrenlétét, ahogy Mertens is az ekkor már kézfájós Királyét.
A második félidőt ott kezdték a belgák, ahol az elsőt abbahagyták, Eden Hazard zavartalanul viharzott el a bal oldalon, majd szedette ki Királlyal a rövid felsőbe tartó kísérletét. Ekkor a halálosan elfáradt Gera Zoltán már nem volt a pályán, Elek viszont igen. Percekre rá viszont kicsit tényleg kijöttünk a szorításból, Szalai előbb kisodródva jobbról jobbal (50. perc), majd centerben fejjel riogatta a védőket (54. perc). A 66. minutumban Pintér Ádám is csettinteni valót lőtt, még meg is pattant, amivel próbálkozott, majd Dzsudzsák szabadrúgásából Juhász szúrt a hosszúról a hosszú felé, de picivel mellé.
Bernd Storck ekkor meghúzta a második cseréjét, hisz hátrányban gólra volt szükség, Nikolics érkezett Pintér helyére, de ő is csak azt láthatta, hogyan húz el Magyarország mellett Belgium, és lövet először gólt Eden Hazard a frissen beállt Batshuayival (0-2), majd szalad keresztül maga a teljes magyar védelmen. (0-3)
Storck ekkor már Bödét is bedobta „minden mindegy” alapon. Elek révén pedig bár szépíthettünk volna az utolsó percben, Carrasco által megkaptuk a negyedik csapást a ráadásban. Totálisan kifáradtunk, nem ez a mi szintünk.
Belgium–Magyarország 4-0 (1-0)
Toulouse, Municipal Stadion, 28 921 néző, v.: Milorad Mazic (szerb)
Gólszerzők: Alderweireld (10.), Batshuayi (78.), Hazard (80.), Carrasco (91.)
Sárga lap: Vermaelen (67.), Batshuayi (89.), Fellaini (92.), illetve Kádár (34.), Lang (47.), Elek (61.), Szalai (92.)
Magyarország: Király Gábor – Lang Ádám, Guzmics Richárd, Juhász Roland (Böde Dániel, 79.), Kádár Tamás – Gera Zoltán (Elek Ákos, a szünetben) – Lovrencsics Gergő, Pintér Ádám (Nikolics Nemanja, 75.), Nagy Ádám, Dzsudzsák Balázs – Szalai Ádám
Belgium: Thibaut Courtois – Thomas Meunier, Toby Alderweireld, Thomas Vermaelen, Jan Vertonghen –Radja Nainggolan, Kevin De Bruyne, Axel Witsel – Dries Mertens (Yannick Carrasco, 70.), Romelu Lukaku (Michy Batshuayi, 76.), Eden Hazard (Marouane Fellaini, 81.)
Magyarország sima (4-0-s) vereségével is emelt fővel távozhat a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságról, hisz csoportját veretlenül megnyerve a 16 közé jutott, bemutatva, hogy nem a mezőny bővítése miatt keveredett a tornára, amely most már nélküle folytatódik.
Szép volt, fiúk!
A szurkolók a helyszínen ünneplik a csapatot:
Bernd Storck szövetségi kapitány, M4 Sport: – Nagyot küzdöttünk, le a kalappal, amit az Eb-n összességében mutattunk. A múlt elmúlt, jönnek a vb-selejtezők. Hihetetlen utazás volt ez a mi számunkra. Az első félidőben nem voltunk tempóban, a másodikban pedig már éppen jöttünk fel, amikor megint gólt kaptunk. A csapat megmutatta, hogy tud és akar focizni, és hogy szeretne fejlődni. Nagyon optimista vagyok. Azt gondolom, hogy boldoggá tettük a magyar embereket, a jövő érdekében készen állunk megtenni a következő lépést.
Lovrencsics Gergő, M4 Sport: – Csalódottak vagyunk, nyerni jöttünk Toulouse-ba. Pontrúgásból kaptuk az első gólt, utána nem találtuk a ritmust, és kiütöttek minket. Le a kalappal a szurkolók előtt. Most mindenki megy vissza a klubcsapatához, és ősszel jönnek a vb-selejtezők. Sajnos nem sikerült a mai nap gólt lőnünk, tanulni a hibákból és felemelni a fejünket.
Király Gábor, M4 Sport: – A srácok kihozták magukból a maximumot, de lehetett látni, hogy nem vagyunk nagyon frissek, benne volt a lábakban az első három mérkőzés. A végén pedig nem voltunk nagyon okosak sem. Nagy élmény volt itt lenni. Büszke vagyok, hogy itt lehettem az Európa-bajnokságon, egy szenzációs ország, amely mögöttünk áll. Ahogy az első válogatott mérkőzésem után 1998-ban mondtam (erről részletek az alábbi kis videóban), hadd folytassam ott: köszönjük a türelmet.
Gera Zoltán, M4 Sport: – Szerintem is elfáradtunk, naivan kezdtük a mérkőzést, kicsit nyíltan játszottunk, nem tudtuk megakadályozni azt, amiben ők jók. Szerencsénk volt, hogy 1-0-lal megúsztuk a félidőt. A második félidőben muszáj volt kinyílnunk, ennek következménye a nagyarányú vereség. Szerettünk volna meglepetést szerezni, csalódottak vagyunk. Örülök, hogy az Európa-bajnokságnak részese voltam, örök emlék lesz, sajnálom, hogy így ért véget, de különösen jó érzés, hogy itt lehettem, játszhattam. Hogy mi lesz velem? Nem beszéltünk még erről. 37 éves vagyok, beszélek a kapitánnyal, és pár napon belül minden kiderül.
Szalai Ádám, M4 Sport: – Nehéz szavakat találni, ha az ember kikap 4-0-ra, dühöt és csalódást érzek most. Nem tudok annyira pozitívan állni a dolgokhoz. Remélem, holnap másképpen lesz. Ez az utolsó mérkőzés nem tetszett. A szurkolóink előtt le a kalappal, hatalmas köszönet azért, amit itt kaptunk az egész Eb-n.
