Persze hamar meglesz, és én már XVI. Lajos-közeli élményeket vizionálok. Persze semmi ilyesmi, a szimpi írek csak megkérik, legyen szíves elhagyni az adott sátrat. Megtörténik. Csendben, hangos szó nélkül. Ez zseni. A kelták kései utódai meg rám néznek: meghívhatunk valamire? Mosolyognak, s ez így remek.
A fesztivál meg megy a maga útján. Túléltük az első napot!
