Lakni kell: a szegények hiába várnak segítő kezet

Milliók küzdenek lakásproblémákkal hazánkban, a gyermekek csaknem harmada él penészes otthonban.

Az új intézkedések a legszegényebbek lakáshoz jutását szintén alig támogatják: a családi otthonteremtési kedvezmény bevezetése, majd kiterjesztése, az új építésű lakások áfájának csökkentése, a magánerős építkezéseknél igénybe vehető adó-visszatérítés és az építésügyi eljárás egyszerűsítése szinte kizárólag a tehetősebbeknek kedvez. Ezen előnyökhöz azok, akik rosszabb anyagi helyzetben vannak, csak nagyon kis eséllyel férnek hozzá. Sőt helyzetük az új rendszer miatt még romolhat is, lévén az arra ösztönzi azokat a családokat, amelyek a támogatásokhoz hozzáférnek, de az ország gazdaságilag hátrányos helyzetű területein élnek, hogy jobb adottságú környékeken vásároljanak vagy építsenek lakást. Emiatt viszont az elmaradottabb területek még lejjebb süllyednek, romolhatnak a munkalehetőségek, egyre nehezebben lehet hozzájutni minőségi oktatáshoz és egyéb szolgáltatásokhoz.

Miközben Budapest és néhány nagyváros egyre csak terebélyesedik, az ország több területe egyre inkább leszakad. Ez a közműellátottságban is jól tükröződik: hiába van Magyarország ezen a téren általánosságban nézve jó helyzetben, a leszakadó régiókban sok szegény családnak még fürdőszobája és vécéje sincs. Azok 12 százalékának, akik a lakosság legelesettebb tizedéhez tartoznak, még folyó vizük sincs a lakásban. A gyermekek helyzete még rosszabb: 2015-ben körülbelül 91 ezer kicsi élt fürdőszoba, 92 600 pedig vécé nélküli lakásban. Beázó, vizes otthonban 2,5 millió ember él, a gyerekek közül pedig 500 ezren laknak ilyen ingatlanban. A lakásállomány 70 százaléka energetikai felújításra szorulna, viszont az, akinek minimális anyagi háttere sincs, ilyesmihez segítséget sem nagyon kaphat.

Sok fizetésképtelen jelzáloghiteles továbbra is támogatásra vár, helyzetük rendezésére eddig csak részleges megoldások születtek: a szigorú feltételekkel bevezetett magáncsődöt a várt 15 ezer háztartás helyett egyelőre mindössze néhány száz próbálta igénybe venni. Ugyan a Nemzeti Eszközkezelő programjának bővítése újabb családoknak jelenthet – legalább egy időre – megoldást, ám a bővítés mértéke lényegesen elmarad a segítségre szorulók számától.

Miközben megfizethető otthonokra hatalmas igény lenne, használható bérlakásrendszernek nyoma sincs. Az unió országaihoz képest nálunk látványosan rossz a helyzet: ott az emberek 30 százaléka bérleményben él, míg nálunk a családok 90 százaléka saját tulajdonú lakásban lakik. Fontos adat az is, hogy itthon a közösségi bérlakásállomány nagyrészt önkormányzati tulajdonban van, az ilyen ingatlanok mennyisége pedig tavaly is tovább csökkent. Ráadásul a szociális bérlakások száma végképp alacsony, összesen csak nagyjából 60 ezer ilyen otthonról beszélhetünk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a 10 százalékuk ki sincs adva, elsősorban azért, mert rettenetes állapotban van.