Magyarországon 30 ezer ember él hajléktalanként, 140 ezer család pedig nem tudja fizetni jelzáloghitelének törlesztőrészleteit. A rezsiköltségekkel több százezer háztartás van elmaradva, a lakosság 40 százaléka pedig túlzsúfolt lakásban tölti mindennapjait. Nagyjából 300 ezren élnek elszigetelt településrészek leromlott állapotú házaiban, a gyermekeknek pedig csaknem a harmada lakik penészes, nedves, ezért egészségtelen ingatlanban. Több mint 90 ezer csemete nő fel fürdőszoba és WC nélküli otthonban – ezek a sokkoló adatok derülnek ki a Habitat for Humanity Magyarország szerdán bemutatott, a lakhatási szegénységről szóló éves jelentéséből.
A nemzetközi civil szervezet a figyelmet arra szeretné felhívni, hogy a 2015. év intézkedései nem vagy csak részlegesen adtak megoldást a problémákra. Koltai Luca megbízott igazgató a jelentés bemutatóján elmondta, hogy a legszegényebbeket komolyan sújtotta a központi lakásfenntartási támogatás és adósságkezelési szolgáltatás megszüntetése, amit a települési támogatások rendszerének bevezetése nem helyettesít.
Azt, hogy mennyire a jómódúak felé billen a mérleg, jól mutatja, hogy tavaly a központi költségvetés összesen 161 milliárd forintot fordított lakhatással összefüggő kiadásokra. Ezek több mint kétharmada (107,4 milliárd forint) ment olyan támogatásokra, amelyeket döntően a jobb anyagi helyzetben lévők és már biztos lakhatással rendelkezők tudnak igénybe venni (lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatása, hitelekhez kapcsolódó támogatások, csok), és mindössze egyharmada, 33 százaléka (53,6 milliárd forint) volt olyan támogatás, amelynek az odaítélésében a szociális szempontok játszanak főbb szerepet.
Súlyos probléma az is, hogy miközben a lakástulajdonosok közül 840 ezer ember komoly fizetési gondokkal küzd, a piaci bérletben élők harmada azzal szembesül, hogy albérletét alig tudja fizetni. Szintén jelzésértékű, hogy a magyar családok nagy átlagban jövedelmüknek körülbelül a 22 százalékát költik lakhatásra, a legszegényebb ötödbe tartozók viszont a 24,6 százalékát fordítják erre a célra. Ez az arány elég magas, de a megelőző évben még így is egymillió emberrel fordult elő, hogy anyagi okok miatt nem tudta megfelelően fűteni lakását. Mellettük körülbelül 400 ezren rendelkeztek olyan villany-, 194 ezren gáz-, 126 ezren pedig távhőszámla-tartozással, amely már a kikapcsolás veszélyével fenyegetett. Sokan ennél is rosszabb helyzetbe kerültek: a múlt év végén csaknem százezer olyan család volt, amelynél már kikapcsolták valamelyik közművet.
Az új intézkedések a legszegényebbek lakáshoz jutását szintén alig támogatják: a családi otthonteremtési kedvezmény bevezetése, majd kiterjesztése, az új építésű lakások áfájának csökkentése, a magánerős építkezéseknél igénybe vehető adó-visszatérítés és az építésügyi eljárás egyszerűsítése szinte kizárólag a tehetősebbeknek kedvez. Ezen előnyökhöz azok, akik rosszabb anyagi helyzetben vannak, csak nagyon kis eséllyel férnek hozzá. Sőt helyzetük az új rendszer miatt még romolhat is, lévén az arra ösztönzi azokat a családokat, amelyek a támogatásokhoz hozzáférnek, de az ország gazdaságilag hátrányos helyzetű területein élnek, hogy jobb adottságú környékeken vásároljanak vagy építsenek lakást. Emiatt viszont az elmaradottabb területek még lejjebb süllyednek, romolhatnak a munkalehetőségek, egyre nehezebben lehet hozzájutni minőségi oktatáshoz és egyéb szolgáltatásokhoz.
Miközben Budapest és néhány nagyváros egyre csak terebélyesedik, az ország több területe egyre inkább leszakad. Ez a közműellátottságban is jól tükröződik: hiába van Magyarország ezen a téren általánosságban nézve jó helyzetben, a leszakadó régiókban sok szegény családnak még fürdőszobája és vécéje sincs. Azok 12 százalékának, akik a lakosság legelesettebb tizedéhez tartoznak, még folyó vizük sincs a lakásban. A gyermekek helyzete még rosszabb: 2015-ben körülbelül 91 ezer kicsi élt fürdőszoba, 92 600 pedig vécé nélküli lakásban. Beázó, vizes otthonban 2,5 millió ember él, a gyerekek közül pedig 500 ezren laknak ilyen ingatlanban. A lakásállomány 70 százaléka energetikai felújításra szorulna, viszont az, akinek minimális anyagi háttere sincs, ilyesmihez segítséget sem nagyon kaphat.
Sok fizetésképtelen jelzáloghiteles továbbra is támogatásra vár, helyzetük rendezésére eddig csak részleges megoldások születtek: a szigorú feltételekkel bevezetett magáncsődöt a várt 15 ezer háztartás helyett egyelőre mindössze néhány száz próbálta igénybe venni. Ugyan a Nemzeti Eszközkezelő programjának bővítése újabb családoknak jelenthet – legalább egy időre – megoldást, ám a bővítés mértéke lényegesen elmarad a segítségre szorulók számától.
Miközben megfizethető otthonokra hatalmas igény lenne, használható bérlakásrendszernek nyoma sincs. Az unió országaihoz képest nálunk látványosan rossz a helyzet: ott az emberek 30 százaléka bérleményben él, míg nálunk a családok 90 százaléka saját tulajdonú lakásban lakik. Fontos adat az is, hogy itthon a közösségi bérlakásállomány nagyrészt önkormányzati tulajdonban van, az ilyen ingatlanok mennyisége pedig tavaly is tovább csökkent. Ráadásul a szociális bérlakások száma végképp alacsony, összesen csak nagyjából 60 ezer ilyen otthonról beszélhetünk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a 10 százalékuk ki sincs adva, elsősorban azért, mert rettenetes állapotban van.
