Jókai és a delnő

Ha előző életemben én lettem volna Jókai Mór, egész biztosan regénybe foglaltam volna Karolina Belinic nevét.

Ha előző életemben én lettem volna Jókai Mór, egész biztosan regénybe foglaltam volna Karolina Belinic nevét. Elvégre minden adott volt hozzá. Jókai szerette Fiumét, és Fiume is szerette őt. A magyar írófejedelmet első látogatásakor Giovanni de Ciotta polgármester köszöntötte – a náció hangsúlyozása azért fontos, mert a Szent Korona legszebb ékköveként is emlegetett Fiumét akkortájt többségében olaszok lakták –, akinek nemzetiségtől függetlenül valamennyi lakos nevében elmondott üdvözlete után Jókai olyannyira megkedvelte a várost, hogy a későbbiekben is fölkereste még. Olyankor többnyire a tengerparti sétányon, a Hotel Európában lakott. Nevelt lányát a fiumei dómban adta férjhez, és első látogatása után nem sokkal Egy játékos, aki nyer címmel megjelentette az itt, a Kvarner öbölben játszódó regényét.

Szóval ha előző életemben Jókai lettem volna, miközben Fiume szűk utcáit rovom, és ennek során eljutok a Szent Vid-katedrálishoz, ahol megcsodálom a falban lévő ágyúgolyót (fölötte a felirat: „Az angoloktól kaptuk, amíg megpróbálták kifüstölni innét a franciákat”), elmerengtem volna azon, hogyan kerülhetett ide ez a golyóbis. Minden bizonnyal erre irányuló kérdezősködésem nyomán hallottam volna először Karolina Belinic (olaszos írásmódban: Carolina Bellinich) nevét.

Hét évtizeddel Jókai fiumei utazásai előtt Napóleon az Adria keleti partvidékén is provinciát alapított, amelynek trónjára szokásához híven egyik rokonát ültette. A magukat a tenger korlátlan urainak tekintő angolok a Kvarner öbölben is féltékenyen figyelték a franciák mozgolódásait. Ezért kezdték el lőni Fiumét. A följegyzések szerint huszonkét naszádról hullottak napokon keresztül a bombák a városra, ahonnét egyébként a franciák nagy része addigra elhúzott, és amelyet már-már az apokalipszis fenyegetett – ha nem érkezik meg a történetbe Karolina. Akit már azelőtt is, hogy részesévé, sőt formálójává vált az eseményeknek, jól ismertek Fiumében. 1813 júliusában 22 éves volt, és egy dúsgazdag kereskedő felesége. Nem mellesleg a város, de talán az egész környék közmondásosan legszebb nője, aki egy forró napon elindult az ellenséges harcállások felé. Az angolok addigra megvetették a lábukat Fiume kikötőjében, és akkora megrökönyödéssel figyelték a halálmegvető bátorsággal, lendületes elszántsággal közeledő gyönyörű asszonyt, hogy egy kis időre látomásnak vélték: hosszú perceken keresztül a tüzelésről is megfeledkeztek.

Amikor Karolina a révületből még föl se ocsúdott támadókhoz ért, azt követelte, hogy vezessék parancsnokuk elé. A történettudomány szikár álláspontja szerint a világszép hölgy üzleti érdekekre és bizonyos rokoni szálakra hivatkozva beszélte le a kapitányt arról, hogy földig rombolja Fiumét, amely ily módon megmenekült, a támadás nyomát mára csak a katedrális falában rekedt ágyúgolyó őrzi. A sztoriból 1961-ben angol–jugoszláv koprodukcióban szélesvásznú film készült. Ám ha én lettem volna előző életemben Jókai Mór, már előbb is regénybe foglaltam volna, hogy legalábbis szerintem mi zajlott le valójában a szépség és a parancsnok között. A ziccer adott: az Egy játékos, aki nyer a napóleoni időkben játszódik, Karolina alakja pedig minden kétséget kizárólag Jókai tollhegyére kívánkozott. Ha úgy tetszik, az Isten is Jókai-hősnek teremtette.

A dolgok állása szerint nem én voltam előző életemben Jókai Mór: hiába nyálaztam át analóg és digitális eszközökkel az Egy játékos, aki nyer szövegét, bár a kor és a helyszín egyezik, még csak említés formájában se találtam meg Karolina nevét. Olcsó poén lenne elsütni, hogy de hát nem lehet mindenkiből Jókai. A fiumeiek ugyanakkor mindmáig respekttel gondolnak mindkettejükre, hiszen a magyar író nevét pár éve emléktábla őrzi az egykor a Hotel Európának otthont adó épület falán – a tengerparti sétányon, amelyet a horváttá lett Fiumében, azaz Rijekában változatlanul olasz nevén, Rivaként emlegetnek –, az épület ablakaiból pedig arra a mólóra látni, amely Karolina nevét viseli. Az író és a delnő e földrajzi pontban mégiscsak találkozott.