Végül eldőlt fával, összetört díszekkel, előre leleplezett ajándékokkal ott ültünk a műperzsaszőnyegen, a karácsonyi bakeliten nagyokat ugrott a tű, anyám sírt, nevelőapám vigasztalta, öcsém megint magára rántotta a fát, én pedig azon gondolkoztam, hogy mégis hogyan jutott el az emberiség a Holdra.
Végül anyánk fantasztikus megoldási javaslata általában az volt, hogy berakta VHS-en a Legyetek jók, ha tudtok!-at, akkor azon sírt, végül mindannyian őt vigasztaltuk, s rá kellett jönnöm, hogy ugyan egyáltalán nem értem, de valamiért mégis nagyon szeretem a szüleimet, minden nyomorukkal és rossz döntéseikkel együtt. Bárcsak el tudtam volna mondani nekik!
A szerző költő, író, a Drót főszerkesztője. Lapunkba utazásokról és kertekről, művészetről és életről ír.
