Dárdai 90 perc szenvedésről beszélt Ferihegyen

Nehéz szülés volt, de megvan a három pont, és ez a lényeg.

Kilencven perc szenvedés. Nem mi mondtuk, hanem Dárdai Pál, a magyar válogatott – minimum – négy mérkőzésre szerződtetett szövetségi kapitánya a kedd esti, tórshavni, a Feröer szigetek ellen 1–0-ra megnyert Eb-selejtezőről. A lényeg azonban nem a látvány, hanem a Bukarestben és a Tórshavnban megszerzett összesen négy pont. Szerdán biztossá vált: november 18-án Oroszországot fogadjuk barátságos mérkőzésen.

Nem véletlenül nyilatkozta azt Lars Olsen, a feröeriek dán szövetségi kapitánya – az 1992-ben Európa-bajnokságot nyerő dán „strandválogatott” csapatkapitánya –, hogy talán még sohasem állt ilyen közel együttesével a világra szóló bravúrhoz. Ha a harmadik percben nem véd akkorát a válogatottban ezúttal debütáló Dibusz Dénes, akkor aligha nyerjük meg ezt a meccset, amelyiken 58:42 volt a labdabirtoklási arány a jobbára amatőr futballistákkal felálló házigazdák javára. A 22. percben lőtt Szalai Ádám-góllal nagy nehezen sikerült hozni 1–0-ra a mérkőzést, és ha úgy vesszük, egy meccsen három pontnál valóban nem lehet többet szerezni.

Más kérdés, hogy a válogatott (és szövetségi kapitánya) abból az erkölcsi tőkéből, amelyet derekas bukaresti helytállásával halmozott fel, kedd este valamennyit eljátszott

Dárdai és a játékosok szerdán kora délután a Liszt Ferenc repülőtéren nyilatkoztak.

Dzsudzsák Balázs csapatkapitány, a bukaresti győztes gól szerzője egy kalap alá vette a két találkozót: „Sokat jelentettek Dárdai higgadt szavai a szombati összecsapáson, amikor megszerezték a vezetést a románok. Pali ekkor sem ordibált, azt hangsúlyozta, van keresnivalónk, bátran támadjunk. És aztán életem – számomra – legszebb góljával ki is egyenlítettünk. A tórshavni mérkőzéssel túl sokat nem akarok foglalkozni, a kapitányunk is biztatott, hogy lépjünk túl rajta, engem most már a Dinamo Moszkva következő bajnokija foglalkoztat ”

Akkor jó, lépjünk tovább, bár szerencsére Dárdai Pál nem intézte el egy kézlegyintéssel a keddi tortúrát. „A minimális célkitűzést, a bukaresti és a tórshavni meccsből megszerzendő négy pontot teljesítettük. Ettől még tény marad: a keddi mérkőzés 90 percnyi szenvedés volt. A profi futballban azonban csak a három pont számít, és ezt valahogy behúztuk. Bukarestben azért játszottunk jobban, mert arra a találkozóra egy teljes hetet tudtunk készülni, a románok ellen azonban hihetetlenül elfáradt a csapat, többen meg is sérültek, ezért kellett öt helyen változtatnom az összeállításon, bár az igaz, hogy Dibusz Dénesnek már csütörtökön megmondtam, hogy kedden ő fog védeni. Ha esetleg ő áll majd a kapuban november 14-én, akkor ne az legyen az első válogatottsága. Egyébként talán jobban jártam volna, ha kedden a félig sérülteket is szerepeltetem, és nem változtatok az összeállításon.”

Dárdai arról is beszélt, hogy a középpálya gyengén muzsikált, az összes párharcot elvesztettük, ezért kellett három cserével belenyúlnia a meccsbe. (A jól játszó Tőzsér lehozatala és Fiola beállítása kívülről így is érthetetlennek tűnt.)

„Nagyon elfáradtam e két hét alatt, a feröeri meccs egy kicsit engem is megfogott, ilyen szörnyű élményben, ekkora szenvedésben pályafutásom alatt még nem volt részem. Azt viszont garantálom, hogy a finnek ellen a Groupama Arénában meglesz a három pont, s ha hét ponttal várhatjuk a karácsonyt, akkor a feleségem és jómagam döntünk majd a hogyan továbbról. Pihenni ezután sem tudok, reggel hatkor (csütörtökön – a szerk.) utazom Londonba a Hertha U15-ös csapatával egy olyan tornára, amelyet tavaly megnyertünk.”

A Bukarestben látott Dárdaira valóban nagy szüksége lenne a válogatottnak és a magyar futballnak.

A játékosok közül a debütáló kapus, Dibusz Dénes bevallotta, könnyebb mérkőzésre számítottak Tórshavnban: „Kicsit más ellenfélre számítottunk, s nehezen alkalmazkodtunk a fellocsolt műfűhöz is. A kapitány már csütörtökön jelezte, én fogok védeni, s dicsérte az egész hetes szorgalmamat, a hozzáállásomat. Ami a csapat játékát illeti, az elején sokat hibáztunk, örülök, hogy a harmadik percben egy fontos védéssel meg tudtam menteni kapunkat a góltól, s ezzel megnyugtattam a többieket. Rosszul játszottunk, ezt ki kell mondani. De szerencsére a finnek ellen, egy hónap múlva erre már senki sem fog emlékezni.”

„A bukaresti játékkal természetesen elégedett vagyok, a Tórshavnban látottakról szakmai elemzésbe nem bocsátkoznék. De ahogy a Pali szakmai elemzésében is olvastam, s magam is megtapasztaltam, amikor nagyot estem a vizes műfüvön, szóval, olyan volt, mintha egy záporeső után játszottunk volna. De hogy ez mennyire befolyásolta a játékot, azt nem tudom. Ez a kapitány dolga, ezt én nem tudom megítélni. A meccs közben legalább annyira izgultam, mint Bukarestben, főleg a végén. Óriási élmény volt Bukarestben pontot rabolni a románoktól, sőt, a második félidőben akár még győzhettünk is volna. Jól játszott a csapat, igazi küzdelem volt. Jó volt a hangulat, semmiféle feszültség nem tapasztalható. Tény, hogy kedden nem voltak olyan boldogok, mint szombaton.”