Ki is volt Zarra, akinek a trónjára léphet Messi?

Azt mondják, félt fejelni a csodálatos baszk.

Telmo Zarra – teljes nevén Telmo Zarraonandía Montoya – 1921. január 20-án született a baszkföldi Erandióban, cigány szülők gyermekeként. Édesapja masiniszta volt, édesanyja háztartásbeli, tíz gyerekük született, a későbbi gólkirály volt a hetedik a sorban. Telmo 13 évesen kezdett futballozni szülővárosa Asúa nevű kerületében, majd a Pietroberexe, aztán a C. D. Erandio játékosa volt, végül leszerződtette Baszkföld csúcsklubja, az Athletic Bilbao, ahol visszavonulásáig játszott. Az élvonalban 1940. szeptember 29-én mutatkozott be, a Valencia elleni 2–2-es meccsen csapata mindkét gólját ő szerezte.

Mivel félénk, visszahúzódó természetű volt, mindenki csak úgy hívta, hogy „Telmito, el miedoso”, vagyis „kicsi Telmo, a félénk”. Érdekes módon fejelni is félt, legalábbis ezt állította, ennek ellenére rengeteg gólt ért el fejjel, olyannyira, hogy Stockholmban egy Svédország–Spanyolország mérkőzés előtt úgy harangozták be, hogy „Európa legjobb koponyája Churchill után”.

Az, hogy labdarúgó lett, egyáltalán nem a szülei érdeme, hazugság lenne azt állítani, hogy genetikailag a futballra lett volna programozva. Amikor az 1950-as brazíliai világbajnokságon az ő góljával győzték le Angliát, és jutott be ezzel Spanyolország a legjobb négy közé, apja éppen kártyázott a vasútállomáson. „Igen, Telmito góljával? Remek!”, hangzott a szűkszavú atyai kommentár, miközben a masiniszta fel se nézett a lapjaiból

Pedig felnézhetett volna, a fia ugyanis zseni volt. Hatszor egymás után elnyerte a Pichichi-címet – se azelőtt, se azóta nem sikerült ez a bravúr senkinek sem –, 251 ligagólja szombatig mindenképpen spanyol csúcs, de lehet, hogy még szombat után is, az 1950/51-es bajnokságban 38 gólt szerzett, ami ugyancsak idénycsúcs volt addig, amíg Cristiano Ronaldo 2011-ben meg nem döntötte 40 találattal. (Aztán a rá következő bajnoki szezonban Messi 50 gólt szerzett ) És az Athletic Bilbao színeiben – bajnoki és kupameccseken – szerzett 332 gólja minden bizonnyal megdönthetetlen klubrekord marad örök időkre.

Az, hogy a 20 spanyol válogatott meccsen elért 20 gólja nem olyan nagy durranás, csupán azért van, mert pályafutása legszebb időszaka a második világháború éveire esett, amikor aránylag kevés válogatott mérkőzést vívtak, de a meccsenkénti egygólos átlag így is lenyűgöző.

Zsenialitásánál, gólerejénél csak sportszerűsége volt nagyobb. Kétszer is megtette bajnoki mérkőzésen, hogy nem rúgta be az üres kapuba a labdát, egyszer az ellenfél kapusának, másszor a középhátvédjének a sérülése miatt; inkább taccsra rúgta a labdát. Egyszer pedig azért sérült meg, mert akrobatikus mozdulattal ki akarta kerülni az ütközést az ellenfél kapusával, nehogy megrúgja az illetőt. Erre ő szenvedett sérülést Jelmondata a következő volt: „Inkább százszor én sérüljek meg, mint az ellenfelem egyszer.”

1955-ben hagyott fel az élvonalbeli futballal, eligazolt az Athleticből az Indautxuba, majd a Barakaldóba, tehát Baszkföldet sohasem hagyta el. Visszavonulása után Bilbao központjában sportruházati boltot nyitott.

2006. február 26-án, 85 évesen hunyt el infarktus következtében.