Érvek Neuer mellett, Ronaldo és Messi ellen

A vb évében a győztes legnagyobb klasszisa szokott lenni az aranylabdás, ezért Neuert illetné a díj.

Mivel az Aranylabdát 1956 óta ítélik oda, 1958 és 2010 között tizennégy vb évében díjazták eddig a földkerekség akkor legjobbnak ítélt labdarúgóját. Pontosabban 1994-ig a legjobb európait, majd 1995-től 2007-ig a legjobbat azok közül, akik európai klubokban szerepelnek. Így a világbajnok brazil vagy argentin klasszisok évtizedeken keresztül elméleti esélyt sem kaptak a megdicsőülésre – ennek fényében következik az alábbi múltidézés.
1958-ban a brazilok nyerték a vb-t, ám őket eleve nem vehették számításba, így a bronzérmes franciák – és a Real Madrid – agytrösztje, Raymond Kopa lett az aranylabdás. 1962-ben a brazilok megvédték címüket, a második helyezett csehszlovákok kimagasló futballistája, Josef Masopust kapta az elismerést. 1966-ban végre európai világbajnokot ünnepeltek, és az angolok csapatkapitányát, Bobby Charltont szinte alanyi jogon illette a glória. 1970-ben a brazilok harmadik aranyukat söpörték be, ezért a mexikói vb gólkirálya, a német nemzet bombázója, Gerd Müller futott be elsőnek a szavazáson. 1974-ben ugyan a németek nyerték a világbajnokságot, de az ezüstérmes hollandok zsenije, Johan Cruijff – más írásmód szerint Johan Cruyff – kapta az Aranylabdát. Aztán 1978-ban az angol Kevin Keegan, ami a vb-t tekintve „kakukktojás”. 1992-ben Paolo Rossi vezette a vb-dobogó tetejére Olaszországot, vita nem lehetett afelől, hogy rá száll az egyéni dicsőség is. 1986-ban pedig ugyanezen okokból Maradonára szállt volna, de argentin lévén ekkor még „versenyen kívül” indult, így futott be a számunkra a szovjetek elleni 0-6 miatt lidérces emlékű Igor Belanov. 1990-ben a „Nationalelf” győzelme egyben Lothar Matthäus sikere is volt, így máig ő az egyetlen aranylabdás, aki magyar szövetségi kapitány is volt. 1994-ben a brazilok még mindig csak a pályán rúghattak labdába, a szavazáson nem, így Hriszto Sztoicskov, a minden idők legjobb vb-szereplését produkáló Bulgária fenoménja nyert.
Innentől viszont, mivel lebontották a mesterséges akadályokat, szinte természetesen járt együtt 1998-ban Franciaország és Zinédine Zidane, 2002-ben Brazília és Ronaldo, 2006-ban Olaszország és – a nem is virtuóz, nem is gólzsák, de örök harcos – Fabio Cannavaro elsősége. 2010-ben aztán a spanyolok első világbajnoki címe dacára Messit koronázták meg, és ibériai részről komoly felzúdulást keltett, hogy Iniesta és Xavi csak a második és harmadik helyet csípte el. Pedig az argentinokat nem érte akkora kudarc a vb-n, mint 2014-ben a portugálokat. Úgyhogy a tagadhatatlanul parádés évet zárt Cristiano Ronaldo esélyeit rontja, hogy a futball nem egyéni sportág – bár a kapusok számára részben tulajdonképpen az, és Manuel Neuer oroszlánrészt vállalt a német elsőségben.
Kíváncsian várjuk, hogy emiatt felé gurul-e hétfő este az Aranylabda.