Berlini felnőtt edzői bemutatkozásán látogatták meg a Nemzeti Sport újságírói Dárdai Pált, a helyi Hertha első csapatának átmeneti trénerét. A magyar válogatott szövetségi kapitányaként dolgozó fiatal szakembernek a zsurnaliszták újságolvasók kérdéseit vitték ki.
– Itt, a Herthánál nem volt idő gondolkozni, meg meg sem kérdezték igazából, csinálom-e, hanem mondták, hogy csináljad – mondta Dárdai arról, hogyan vágták a mély vízbe. A berlini ikonnak a válogatott kispadja is igazi mély víz volt, hiszen Pintér Attila majdnem egy évet elkótyavetyélt a válogatott kispadján úgy, hogy első tétmeccsén a hazai sikeredző reménytelen összképű meccsen 2-1-es vereséggel vonult le a Fradi-pálya gyepéről Észak-Írország ellen. Ehhez képest Dárdai a 3 következő selejtezőn „összerakott” 7 pontot a válogatottal.
Mégsem elégedett mindenki maradéktalanul a döntéseivel: miért nem próbálta ki például a nagy ígéretnek tűnő, fiatal, légiós védő, Otigba Kennethet? – Az a baj, hogy nincs idő a próbálgatásra. Én is figyeltem folyamatosan, az összes meccsébe bele tudok nézni, az összes párharcát látom. De jelen pillanatban a védelem összeállt, alig kaptunk gólt, alig jön kapura lövés. Megvannak azok a játékosok, akikben nagyon bízom. Hogyha lesz sérülés, ha probléma van, akkor biztos, hogy meg fogja kapni a behívóját – vázolta Dárdai Pál, akinek azért mások is vannak még a látóterében, például az Egervári-éra alkonyán Romániában óriásit hibázó Guzmics Richárd.
A „mélyinterjú” alkalmakor Dárdairól kiderült, milyen egy tökéletes napja: mondjuk legyen a hőmérséklet május eleji, legyen az asztalon borjúpaprikás nokedlival, uborkasalátával és vörösborral, szivarral, az asztal körül pedig a család – de ilyen nagyon régen volt már.
Megint beterelték a kérdésbe: tényleg hisz-e abban, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kijut egy világeseményre? Szerinte akkor kell ezzel foglalkozni, ha a reményeket megvalósítva megszerezzük a pótselejtezős 3. helyet. Mindazonáltal hisz benne, ezért dolgozik, első lépésben ehhez a görögök ellen 1-3 pont szükséges március 29-én. A tavaszi várakozásokat illetően elégedett lenne, ha nem szenvednénk vereséget a görögök („sorsdöntő meccs”) után idegenben a finnek ellen sem, „versenyben lennénk azzal is”.