– Na, helló! Te, hallottad, hogy a Kurtucz Csaba levert egy szerencsétlen kalauznőt? Nehézsúlyú bunyós létére. Állítólag ez volt a pályafutása egyetlen KO-győzelme, mert egyébként olyan rendes gyerek, hogy még a szorítóban se ütött meg soha senkit. Nagyon kemény csávó lehet. Mint a Róka, akit letartóztattak fegyveres rablásért, pedig nála besz*ribb embert még nem láttunk itt a kocsmában. Mondtuk is, hogy legfeljebb fegyveres kéregetésért foghatták el. Nem is értem, hogy nem került be Bukarestben tavaly szeptemberben a válogatottba, amikor azon a meccsen a Sanyi bácsi az ország tíz legbesz*ribb emberét rakta össze, plusz szegény Bogdánt a kapuba. Mert most amúgy a Pintérről szeretnék beszélni, mégis ő az új kapitány. Szerinted nincs benne a szerződésébe\', hogy havonta kell mondania legalább egy normális mondatot is? Emlékszem, amikor odakerült a Fradihoz, nem edzőnek, még játékosnak, egyből megszerettük, mert úgy játszott középhátvédet, ahogy kell. Egyszerű volt, mint a barlangrajz. Ő aztán utolsó emberként nem cselezett, nem adott az ellenfélnek gólpasszt, mint a Guzmics a románoknak. Egyszer fogadtunk is, hogy csak a felüljáró tetejére tudja kibikázni a labdát, vagy egészen át, a Pénzverdéig. De most szövetségi kapitány, és ha megkérdezik tőle, szia, Pinyő, hogy vagy, szerintem arra is ezt feleli: „Hagyjuk már, ne ezzel foglalkozzunk állandóan, nem az a lényeg, én hogy vagyok, az elmúlt negyven évben ezért nem jutottunk előre. Kit érdekel, hogy vagyok, csak a következő mérkőzésre koncentráljunk, aztán majd a végén meglátjuk, ez mire lesz elég.” Én most megmondom: ez semmire. De remélem, ezzel a fűrészpor dumával csak titeket, újságírókat etet. Mert mi egyébként csípjük. Szerintem kapitánynak pont jó lesz. Az Egér a múltkor azt mondta, ha vannak hableányok, akkor vannak habfiúk is, csak azt nem érti, hogy miért mind a magyar válogatottban akarnak focizni. Na, őket fogja pár nap alatt észhez téríteni a Pinyő. Vagy elzavarni a somba. De hogy vele még egyszer nem f*ssa le a bokáját Bukarestben a teljes csapatunk, abba\' biztos vagyok. Az se véletlen, hogy a finnek ellen ezt a bájgúnár Szalait be se hívta. Akit nem simogatni kellene, hogy milyen szépen, őszintén beszélt, hanem a falhoz vágni, és azt mondani neki, öcsém, töröd a labdát, sírni kezd, ha hozzáérsz, csak úgy tudsz gólt rúgni, hogy hanyatt fekve csúszol a kapu felé, és húsz centiről bepattan a t*ködről, mert a Schalkéban van, aki pontosan oda tudja rúgni, de a magyar válogatottban nincs, ezért egyszer próbálj meg két ember között kilépni, vagy egy cselt megcsinálni, mint a futballisták.
E ponton szelíden megjegyeztem, azért Szalai Ádámban bizonyára több van annál, mint amit mondjuk Andorra ellen mutatott, mert ha nem így lenne, garantáltan nem kapna szerződést a Bundesligában, de Agyas ennek hallatán máris visszavette a szót:
– Hát pont ez az, hogy ott a németek a hátukon elviszik a csapatot, de a magyar válogatottat a Szalaiéknak kellene vinni. Meg a Huszti Szabikának, aki már kiscsoportos korába\' megsértődött a magyar focira, mert rosszul adták rá az első gumibugyit, és később se ajánlották fel, hogy zsinórba\' száz válogatott meccset játszhat le, csere nélkül. Pedig mindig jól be volt dobva a sérója, és tizenegyesből még egy-két gólt is tudott lőni. Ja, amikor a dánok ellen, 0-0-nál tuti ziccere volt, akkor vérhólyagot rúgott a labdára, pedig azt a helyzetet én dorkóba\', fél makonyán „beküllőzöm”. Szóval nekem körülbelül annyira hiányoznak, az Ádika meg a Szabika, mint a meggy Márka. Én kezdésnek beérném egy olyan csapattal, amelyikben tíz vaddisznó mindenen és mindenkin átrohan. Arra lehetne rátenni egy kis focit. Hogy őszre azért a Pinyőnek ne kelljen azt mondania, amit egyszer a Haász Sándor nyilatkozott: „Úgy küzdöttünk, mint az oroszlán. Sajnos úgy is játszottunk.” Na, helló.
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
