113 éves történelme egyik legfájóbb, legsúlyosabb és legmegalázóbb vereségét szenvedte el a Real Madrid szombat délután a Vicente Calderón Stadionban, amikor 4–0-ra kikapott az Atlético Madridtól a városi derbin.
Legutóbb 28 éve, 1987. november 7-én verte legalább négy gól különbséggel az Atlético a Realt, akkor is 4–0 volt az eredmény, de azt a mérkőzést zuhogó esőben a Bernabéuban játszották. Saját közönsége előtt tíz évvel korábban, 1977. január 2-án tudta legyőzni 4–0-ra az Atlético a városi riválist. 2010 novembere óta ez a mostani a Madrid legsúlyosabb veresége, akkor a Nou Campban Pep Guardiola csúcsra járatott Barcája gázolta le 5–0-ra José Mourinho Realját. A különbség azonban óriási. Mou akkor azt nyilatkozta, hogy a Barca „késztermék”, az ő Madridja viszont még csak egy „projekt”. És igaza volt. A mostani Real azonban a Bajnokok Ligája címvédője és a Primera División éllovasa.
Haladjunk tovább a Real számára kínos statisztikai adatokkal: az utóbbi hat, Atlético elleni meccséből egyet sem tudott megnyerni Carlo Ancelotti alakulata, négy vereség és két döntetlen a mérleg ebben az idényben, a spanyol szuperkupát és a két Király-kupa-mérkőzést is beleértve.
„Ez volt a csapatom legrosszabb meccse, amióta a Real Madrid edzője vagyok – nyilatkozta Ancelotti. – Semmi sem sikerült, minden játékosom csődöt mondott. Változtatni kell a csapat hozzáállásán.”
Az olasz tréner nem keresett kifogásokat: „Nagyon egyszerű ennek a meccsnek az olvasata: az Atlético azért győzött, mert a játék minden elemében jobb volt nálunk. Küzdőszellemben, a játék minőségében, szervezettségben.”
Egy rettenetes statisztikai adat: a Real egyetlen lövést küldött Moyá kapujára a 90 perc alatt, szemben az Atlético 17 lövésével, amelyből nyolc a kaput is eltalálta.
Diego Simeone, a győztesek edzője nem bírt boldogságával: „Vannak dolgok, amelyeket nem tud előre elképzelni az ember, ezek csak úgy megtörténnek. Ez a mai diadal is ilyen. Ettől függetlenül ez is csak egy győzelem, ezért is csak három pont jár. Hűek maradunk a filozófiánkhoz: mindig csak a következő mérkőzésre tekintünk.”
A közönség – 55 ezren voltak – a végsőkig kiélvezte a történelmi győzelmet. Amikor Iker Casillas a 13. percben benyelte Tiago gyenge lövését, és középkezdéshez készülődött a Madrid, felzúgott a gúnyos „Iker! Iker!” kórus.
A kapus furán nyilatkozott a vegyes zónában. „Hogy hibáztam volna? Varane lábán megpattant a labda, nem védhettem a lövést ”
Cristiano Ronaldo gyakorlatilag semmit sem csinált a 90 perc alatt. Ennek tükrében kissé meglepő, amit mondott: „A miénk a világ legjobb csapata, megnyerjük a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját!”
