A 11-1-es magyar–görög, és ami utána jött

Győztünk mi ennyire is Görögország ellen az 1938-as foci-vb selejtezőjében, de 1987 óta nem sok sót ettünk meg ellenük. Miből meríthetünk, miből nem? Videós múltidéző.

2015. 03. 23. 19:02
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Március utolsó napjain rendezik a 2016-os, 24 csapatos foci-Eb selejtezőinek ötödik fordulóját, ennek keretei közt hazánk labdarúgó-válogatottja az eddig megdöbbentően, mi több, már-már gyanúsan halvány Görögország ellen lép pályára. Az, hogy a hellének az eddigi négy mérkőzésen egyetlen pontocskát szorgoskodtak össze, Claudio Ranieri szövetségi kapitány (utólag sikeresnek bizonyult) megbuktatására irányult-e, avagy tényleg most csak ennyi van a görög fociban, vasárnap megtudhatjuk. Addig azonban igyekszünk az eddigi magyar–görög, illetve görög–magyar párharcokon keresztül bemutatni, mire mentünk egymással korábban.

Az európai fociszövetség honlapja a magyar–göröggel foglalkozó írásában is arról ír, Magyarország ellen folytatódhat a hellének rémálma a selejtezők F csoportjában azok után, hogy az őszt a Feröer elleni vereséggel zárták. A terjedelmes összeállítás megjegyzi, hogy tétmeccsen négy meccs óta tart a nyeretlenségünk, ugyanakkor legutóbb győztünk ellenük felkészülési találkozón. Külön kiemelik, hogy a mostani selejtezősorozatban mind a négy meccsen szereztünk gólt, de pontosan egyet. Itthon hat utolsó tétmérkőzésünk közül csak Észak-Írország ellen, Pintér Attila búcsúmérkőzésén szenvedtünk vereséget. A görög rémálomról szólva ecsetelik az egyetlen finnországi pontot, illetve a Ranieri állásába kerülő hazai fiaskót Feröertől. Jó lesz ugyanakkor vigyáznunk, hiszen idegenbeli tétmérkőzésen már 4 meccs óta veretlenek. Keretünk egyik tagját, a 25. szülinapja felé közelítő Simon Ádámot külön megünnepli az UEFA írása, de egy mondatot kap Megyeri Balázs és Pintér Ádám is, akik Görögországban keresik a napi betevőt az Olimbiakósz, illetve a Levadiakósz alkalmazottjaként. Klubszinten szorosabb a statisztika: 9 görög győzelem, 6 döntetlen és 10 magyar siker áll a táblán.

Először is szögezzük le: bármilyen dicsőséges is a magyar futballmúlt, Görögország azon kevés nemzet egyike, amellyel szemben negatív a mérlegünk: 4 győzelem és 5 döntetlen mellett 8-szor is kikaptunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha ezt a mérleget lecsupaszítjuk a Magyarországon játszott mérkőzésekre (elvégre most Budapesten játszunk), 4 győzelem, 2 döntetlen és 3 vereség áll országunk neve mellett.

A görög mindazonáltal a föld összes nemzete közül a 13. leggyakoribb „partnerünk”; s miből vonjunk le jó következtetéseket, ha nem a közelmúltból? Márpedig a 2004-es, portugáliai görög Európa-bajnoki cím óta négyszer is összecsaptunk. 2005-ben barátságos találkozón tehát, a regnáló Európa-bajnok otthonában a hajráig ikszre álltunk, de Kenesei Krisztián büntetőjére Pantelisz Kafesz ugyanilyen módon még reagálni tudott a lefújás előtti utolsó pillanatban, így kaptunk ki akkor 2-1-re, emberhátrányban – Torghelle Sándor mehetett idő előtt zuhanyozni.

A mérkőzés papíron persze barátságos volt, nem úgy a 2007-es két összecsapás, ahol előbb Heraklionban (Gekasz és Szeitaridisz 29 perc alatt elintézett minket 2-0-ra), majd Budapesten darálták be a magyar válogatottat, hiába ijesztettünk rájuk itthon Buzsáky Ákos góljával már a 8. percben (1-2). Érdekes, hogy az akkor vereséget szenvedő csapatból akár négyen is ott lehetnek nyolc évvel később a Fradi-gyepen: Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Juhász Roland és Tőzsér Dániel.

A három vereség borújára azonban jött a derű: Rehacles, vagyis Otto Rehagel válogatottjának egy kiábrándító első félidő után nekiesett a kapitányi széken debütáló Erwin Koeman alakulata, és Dzsudzsák Balázs vezetésével állva hagyták a vendégeket, Nikosz Liberopulosznak csak egy szépítő találatra futotta a 91. percben. (Dzsudzsák akkor talált be először címeres mezben.)

A régebbi múlt is rejt érdekességeket: története negyedik legnagyobb gólkülönbségű győzelmét éppen az első, Görögország elleni hazai mérkőzésen produkálta, az 1938-as találkozón Zsengellér Gyula egymaga ötször mattolta Szpirosz Szklavunoszt (11-1). És még videofelvételek is vannak a meccsről!

Igazságtalan volna a sanyarú jelenünkre fogni egyébként a cikkünk elején említett rossz statisztikát, ugyanis két súlyos vereséget már akkor beszedtünk, amikor még azt hihettük, minden rendben a magyar fociban: 1978-ban Zombori Sándorék ellen voltak taktikusak a hellének (4-1), ’88-ban pedig a Vincze, Kiprich csatárkettős maradt góltalan egy felkészülési meccsen, Disztl Péter kapust pedig le is kellett cserélni (3–0). Ezt a mérkőzést annyian sem látták élőben, mint amennyien átlagosan egy magyar NB I-es labdarúgó-mérkőzésen kint vannak. Aki bosszantó magyar kapufákat akar látni, mindenképp kattintson a második videóra, persze az első után.

Hogy Görögország válogatottja az elmúlt egy-két évben mit művelt a nemzetközi futballéletben válogatott szinten, azzal külön összeállításban foglalkozunk majd (tettük ezt nemrégiben a jelen ziláltság értékelésekor is), de egy biztos: ha valamikor, akkor most, egy jó szériában lévő, egységes, erős kezű kapitány által irányított magyar válogatott elkaphatja a kapitányt is buktató görögöket, akikkel tehát vasárnap este 20.45-kor találkozunk a ferencvárosi Groupama Arénában. Amennyiben nem nyer Görögország, szégyenszemre már biztosan lemarad az Eb-ről. Mi ezt szeretnénk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.