Március utolsó napjain rendezik a 2016-os, 24 csapatos foci-Eb selejtezőinek ötödik fordulóját, ennek keretei közt hazánk labdarúgó-válogatottja az eddig megdöbbentően, mi több, már-már gyanúsan halvány Görögország ellen lép pályára. Az, hogy a hellének az eddigi négy mérkőzésen egyetlen pontocskát szorgoskodtak össze, Claudio Ranieri szövetségi kapitány (utólag sikeresnek bizonyult) megbuktatására irányult-e, avagy tényleg most csak ennyi van a görög fociban, vasárnap megtudhatjuk. Addig azonban igyekszünk az eddigi magyar–görög, illetve görög–magyar párharcokon keresztül bemutatni, mire mentünk egymással korábban.
Az európai fociszövetség honlapja a magyar–göröggel foglalkozó írásában is arról ír, Magyarország ellen folytatódhat a hellének rémálma a selejtezők F csoportjában azok után, hogy az őszt a Feröer elleni vereséggel zárták. A terjedelmes összeállítás megjegyzi, hogy tétmeccsen négy meccs óta tart a nyeretlenségünk, ugyanakkor legutóbb győztünk ellenük felkészülési találkozón. Külön kiemelik, hogy a mostani selejtezősorozatban mind a négy meccsen szereztünk gólt, de pontosan egyet. Itthon hat utolsó tétmérkőzésünk közül csak Észak-Írország ellen, Pintér Attila búcsúmérkőzésén szenvedtünk vereséget. A görög rémálomról szólva ecsetelik az egyetlen finnországi pontot, illetve a Ranieri állásába kerülő hazai fiaskót Feröertől. Jó lesz ugyanakkor vigyáznunk, hiszen idegenbeli tétmérkőzésen már 4 meccs óta veretlenek. Keretünk egyik tagját, a 25. szülinapja felé közelítő Simon Ádámot külön megünnepli az UEFA írása, de egy mondatot kap Megyeri Balázs és Pintér Ádám is, akik Görögországban keresik a napi betevőt az Olimbiakósz, illetve a Levadiakósz alkalmazottjaként. Klubszinten szorosabb a statisztika: 9 görög győzelem, 6 döntetlen és 10 magyar siker áll a táblán.
Először is szögezzük le: bármilyen dicsőséges is a magyar futballmúlt, Görögország azon kevés nemzet egyike, amellyel szemben negatív a mérlegünk: 4 győzelem és 5 döntetlen mellett 8-szor is kikaptunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha ezt a mérleget lecsupaszítjuk a Magyarországon játszott mérkőzésekre (elvégre most Budapesten játszunk), 4 győzelem, 2 döntetlen és 3 vereség áll országunk neve mellett.
A görög mindazonáltal a föld összes nemzete közül a 13. leggyakoribb „partnerünk”; s miből vonjunk le jó következtetéseket, ha nem a közelmúltból? Márpedig a 2004-es, portugáliai görög Európa-bajnoki cím óta négyszer is összecsaptunk. 2005-ben barátságos találkozón tehát, a regnáló Európa-bajnok otthonában a hajráig ikszre álltunk, de Kenesei Krisztián büntetőjére Pantelisz Kafesz ugyanilyen módon még reagálni tudott a lefújás előtti utolsó pillanatban, így kaptunk ki akkor 2-1-re, emberhátrányban – Torghelle Sándor mehetett idő előtt zuhanyozni.
A mérkőzés papíron persze barátságos volt, nem úgy a 2007-es két összecsapás, ahol előbb Heraklionban (Gekasz és Szeitaridisz 29 perc alatt elintézett minket 2-0-ra), majd Budapesten darálták be a magyar válogatottat, hiába ijesztettünk rájuk itthon Buzsáky Ákos góljával már a 8. percben (1-2). Érdekes, hogy az akkor vereséget szenvedő csapatból akár négyen is ott lehetnek nyolc évvel később a Fradi-gyepen: Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Juhász Roland és Tőzsér Dániel.
A három vereség borújára azonban jött a derű: Rehacles, vagyis Otto Rehagel válogatottjának egy kiábrándító első félidő után nekiesett a kapitányi széken debütáló Erwin Koeman alakulata, és Dzsudzsák Balázs vezetésével állva hagyták a vendégeket, Nikosz Liberopulosznak csak egy szépítő találatra futotta a 91. percben. (Dzsudzsák akkor talált be először címeres mezben.)
A régebbi múlt is rejt érdekességeket: története negyedik legnagyobb gólkülönbségű győzelmét éppen az első, Görögország elleni hazai mérkőzésen produkálta, az 1938-as találkozón Zsengellér Gyula egymaga ötször mattolta Szpirosz Szklavunoszt (11-1). És még videofelvételek is vannak a meccsről!
Igazságtalan volna a sanyarú jelenünkre fogni egyébként a cikkünk elején említett rossz statisztikát, ugyanis két súlyos vereséget már akkor beszedtünk, amikor még azt hihettük, minden rendben a magyar fociban: 1978-ban Zombori Sándorék ellen voltak taktikusak a hellének (4-1), ’88-ban pedig a Vincze, Kiprich csatárkettős maradt góltalan egy felkészülési meccsen, Disztl Péter kapust pedig le is kellett cserélni (3–0). Ezt a mérkőzést annyian sem látták élőben, mint amennyien átlagosan egy magyar NB I-es labdarúgó-mérkőzésen kint vannak. Aki bosszantó magyar kapufákat akar látni, mindenképp kattintson a második videóra, persze az első után.
Hogy Görögország válogatottja az elmúlt egy-két évben mit művelt a nemzetközi futballéletben válogatott szinten, azzal külön összeállításban foglalkozunk majd (tettük ezt nemrégiben a jelen ziláltság értékelésekor is), de egy biztos: ha valamikor, akkor most, egy jó szériában lévő, egységes, erős kezű kapitány által irányított magyar válogatott elkaphatja a kapitányt is buktató görögöket, akikkel tehát vasárnap este 20.45-kor találkozunk a ferencvárosi Groupama Arénában. Amennyiben nem nyer Görögország, szégyenszemre már biztosan lemarad az Eb-ről. Mi ezt szeretnénk.
