A 11-1-es magyar–görög, és ami utána jött

Győztünk mi ennyire is Görögország ellen az 1938-as foci-vb selejtezőjében, de 1987 óta nem sok sót ettünk meg ellenük. Miből meríthetünk, miből nem? Videós múltidéző.

A görög mindazonáltal a föld összes nemzete közül a 13. leggyakoribb „partnerünk”; s miből vonjunk le jó következtetéseket, ha nem a közelmúltból? Márpedig a 2004-es, portugáliai görög Európa-bajnoki cím óta négyszer is összecsaptunk. 2005-ben barátságos találkozón tehát, a regnáló Európa-bajnok otthonában a hajráig ikszre álltunk, de Kenesei Krisztián büntetőjére Pantelisz Kafesz ugyanilyen módon még reagálni tudott a lefújás előtti utolsó pillanatban, így kaptunk ki akkor 2-1-re, emberhátrányban – Torghelle Sándor mehetett idő előtt zuhanyozni.

A mérkőzés papíron persze barátságos volt, nem úgy a 2007-es két összecsapás, ahol előbb Heraklionban (Gekasz és Szeitaridisz 29 perc alatt elintézett minket 2-0-ra), majd Budapesten darálták be a magyar válogatottat, hiába ijesztettünk rájuk itthon Buzsáky Ákos góljával már a 8. percben (1-2). Érdekes, hogy az akkor vereséget szenvedő csapatból akár négyen is ott lehetnek nyolc évvel később a Fradi-gyepen: Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Juhász Roland és Tőzsér Dániel.

A három vereség borújára azonban jött a derű: Rehacles, vagyis Otto Rehagel válogatottjának egy kiábrándító első félidő után nekiesett a kapitányi széken debütáló Erwin Koeman alakulata, és Dzsudzsák Balázs vezetésével állva hagyták a vendégeket, Nikosz Liberopulosznak csak egy szépítő találatra futotta a 91. percben. (Dzsudzsák akkor talált be először címeres mezben.)

A régebbi múlt is rejt érdekességeket: története negyedik legnagyobb gólkülönbségű győzelmét éppen az első, Görögország elleni hazai mérkőzésen produkálta, az 1938-as találkozón Zsengellér Gyula egymaga ötször mattolta Szpirosz Szklavunoszt (11-1). És még videofelvételek is vannak a meccsről!

Igazságtalan volna a sanyarú jelenünkre fogni egyébként a cikkünk elején említett rossz statisztikát, ugyanis két súlyos vereséget már akkor beszedtünk, amikor még azt hihettük, minden rendben a magyar fociban: 1978-ban Zombori Sándorék ellen voltak taktikusak a hellének (4-1), ’88-ban pedig a Vincze, Kiprich csatárkettős maradt góltalan egy felkészülési meccsen, Disztl Péter kapust pedig le is kellett cserélni (3–0). Ezt a mérkőzést annyian sem látták élőben, mint amennyien átlagosan egy magyar NB I-es labdarúgó-mérkőzésen kint vannak. Aki bosszantó magyar kapufákat akar látni, mindenképp kattintson a második videóra, persze az első után.

Hogy Görögország válogatottja az elmúlt egy-két évben mit művelt a nemzetközi futballéletben válogatott szinten, azzal külön összeállításban foglalkozunk majd (tettük ezt nemrégiben a jelen ziláltság értékelésekor is), de egy biztos: ha valamikor, akkor most, egy jó szériában lévő, egységes, erős kezű kapitány által irányított magyar válogatott elkaphatja a kapitányt is buktató görögöket, akikkel tehát vasárnap este 20.45-kor találkozunk a ferencvárosi Groupama Arénában. Amennyiben nem nyer Görögország, szégyenszemre már biztosan lemarad az Eb-ről. Mi ezt szeretnénk.