Sportközgazdász: Ez várhat a Győri ETO-ra

Szabados Gábor úgy látja, a Parma sorsára juthat a labdarúgóklub, értékes stadionja viszont megmentheti.

Amikor az első hírek megjelentek a múlt héten a Quaestor-csoport egyik cégének öncsődjéről, a győri futballcsapattal kapcsolatban egy darabig úgy tűnt, nem biztos, hogy ez komoly hatással lesz rá. Az azóta történt fejlemények azonban világossá tették: az utóbbi évek magyar topcsapatának befellegzett – írja blogjában Szabados Gábor sportközgazdász.

Szerinte persze a klub fennmaradhat, akár még az NB I-ben is, de hogy az elmúlt néhány év termését, a bajnoki aranyat, ezüstöt és a bronzokat nem egyhamar fogja megismételni az ETO, azt biztosnak gondolja.

Két igazán beszédes utalásról ír a szakember: „az egyik, hogy az Audi felmondta a szponzori szerződést, a másik pedig, hogy Tarsoly Csaba lemondott a győri díszpolgári címéről, kvázi ezzel is jelezve, hogy nem tudja-akarja megmenteni a klubot, amelynek felvirágoztatásáért a címet kapta”.

A sportközgazdás szerint ha most a német autógyár „engedélyt kapott” lelépni, akkor jó eséllyel máshol is lemondhattak a csapatról – „mint ahogy az amúgy győri Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium is szinte azonnal felmondta a Quaestor tulajdonosával közös érdekeltségeit”.

Mint kifejti, „egy labdarúgó-vállalat működtetése rendszerint nem nyereséges – nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában sem. A futball veszteséges biznisz. Hogyan éri meg mégis mindez? A tulajdonosok nem a klub közvetlen működésén keresztül, hanem a saját egyéb vállalkozásaikban realizálnak olyan hasznot, amely összességében nyereségessé teheti számukra a projektet, mert azért természetesen senki nem olyan bolond, hogy a megtérülés reménye nélkül öntse egy klubba a pénzt. Ez az úgynevezett szinergiastratégia: a profit a tulajdonos egyéb érdekeltségeiben keletkezik, miután a klubot lényegében reklámeszközként használja saját vállalkozása(i) népszerűsítésére vagy éppen a saját kapcsolati tőkéjének növelésére. Ilyen csapat külföldön a Philips tulajdonában lévő PSV, a Bayer gyógyszergyár által birtokolt Bayer Leverkusen, a Volkswagen kezében lévő VfL Wolfsburg, a Gazpromhoz tartozó Zenyit Szankt-Petyerburg vagy éppen a Red Bull saját sportbirodalma a Red Bull Salzburggal. [ ] Hasonló kapcsolat volt a Quaestor és a Győri ETO között.”

Szabados felhívja a figyelmet, hogy Tarsoly Csabának és a Quaestornak nem volt semmilyen győri kötődése, az egyetlen ok, amiért éppen az ETO-t választották 2001-ben, a stadion volt: ez volt az egyetlen magyar klub, amelynek a saját tulajdonában állt a létesítménye, és nem az önkormányzatéban vagy valamilyen más állami szervében.

A sportközgazdász külföldi példát hozva megemlíti, hogy a Győr akár az olasz Parma sorsában is osztozhat. „A Parmalat ékköveként az alsóbb osztályokból feltörve lett a Serie A és az európai kupaporond meghatározó egyesülete, számos hazai és nemzetközi kupagyőzelemmel. Aztán amikor a Parmalat törvénytelen pénzügyi manőverek következtében válságba jutott, a Parma aranykorszakának is leáldozott.” Szerinte ugyanez várna adott esetben a PSV-re, a Leverkusenre vagy a Salzburgra.

Hogy mi lesz most? „A végcél nyilvánvalóan az lehet, hogy a Quaestor értékesítse a klubot, amihez van is megfelelő alap: a stadion. Ahogy annak idején ők is emiatt vették meg az ETO-t, most is ez vonzhat alkalmas befektetőt, ráadásul ugye közben összehasonlíthatatlanul megnőtt az ingatlan értéke. [ ] Többen felvetették, hogy akár az önkormányzat vagy a stadion esetében az állam is lehet a vevő: nem elképzelhetetlen végkifejlet. És addig? Lassú vegetálás, értékesített és elengedett játékosok, újra leadott Audi-kulcsok, csökkentett fizetések, küzdelem a középmezőnyben.”