A mai párosítások inkább pályán kívüli érdekességeket tartogatnak, hiszen két házigazdának, a Győrnek és a Pápának is megroggyant a hátországa, és muníció nélkül még gólt is nehéz lőni. Tegnap az is kiderült, hogy a szezon végén elmegy Diósgyőrből Tomiszláv Szivics vezetőedző, aki mindenhová hangosan érkezik, és mindenhonnan csendesen, nagy ívűnek ígérkező munkáját félbehagyva távozik. Vajon miért?
Húsz, harminc esztendeje mindezt, egyáltalán az összes meccset elhomályosította volna a vasárnapi Fradi–Újpest összecsapás, amely manapság már más műfaj. A pályán és – mint alább – az újságban is.
Holnap délután, szinte ugyanabban az időben, Európa futballpályáin két hagyományos derbit is rendeznek; az egyik párosítás Manchester United– Manchester City, a másik Ferencváros–Újpest. Az 1970-es évekig a budapesti rangadó presztízsében és valószínűleg színvonalában is felülmúlta az angliait – a City akkoriban még tucatcsapat volt –, mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A futball a brit szigeten őrizte meg leginkább tisztán sportesemény jellegét, míg nálunk, különösen a Fradi–Újpest kapcsán, maga a mérkőzés egyeseknek csupán járulékos elem.
Az újpesti ultrák tiltakoznak, szervezkednek, a kerület polgármestere felindultságában olyan leveleket fogalmaz, amelyekben ötletszerű – bár kilóra általában megvan – a mondatbeli központozás. A csapat mindeközben ebben a hervatag magyar bajnokságban is szürke középszer, úgyhogy a drukkereknek részben feltétlenül igazuk van; ezért a társaságért én még a hátsó udvarba se mennék ki, nemhogy a főváros átellenes szegletébe.
A Ferencváros legalább veretlen a tavaszi szezonban, és a második helyre hajt. Némely, magát fradistának tartó önkéntes száműzöttnek ez kifejezetten rossz hír, de róluk szándékosan alig ejtünk szót. Ők szerep- és tudatzavarral küzdenek, és tévhiteiket csak mélyítenénk, ha rendszeresen beszámolnánk akcióikról, ezzel sportot meghatározó tényezővé emelve őket.
A hírek szerint így is csaknem telt ház várható a Groupama Arénában. Ez annyiban érthető, hogy az egyetemes futballtörténelem már mindent produkált, csak pótolhatatlan szurkolót nem.
