„Jó napot kívánok!” – köszönnek előre hangosan az ifjú akadémisták az ETO Park mögötti szélső műfüvesről lebattyogva. A magyar futball még nem hunyt ki, cikázik át egyből az ember fejében a gondolat, a probléma csupán az, hogy az éppen haláltusáját vívó helyi NB I-es futballcsapat, a Győri ETO FC aktuális riportalanyunk. Talán mondani sem kell: a Tarsoly Csaba tulajdonában (?) lévő – lehet, hogy ez ügyben Orgován Bélához kellene inkább fordulni – közel 200 milliárdos csalást rejtegető Quaestor-csoporté tucatnyi más cég mellett a Győri ETO FC Kft., mely a felnőtt futballisták játékjogát birtokolja, illetve az ETO Park Kft. Utóbbihoz tartozik az úgynevezett élményközpont, az ETO Stadion, a Fehér Miklós Gimnázium és Kollégium, vagyis a győri labdarúgó-akadémia és az ETO Park Hotel. Magyarul minden, amit Tarsoly megálmodott 2001-es érkezése óta.
Bár hétfőn a fővárosi főügyészség vagyonzár alá vette az ETO Parkot, fennakadás nélkül bejutunk az edzőpályákhoz, sőt szombaton meccset is rendeznek: a Kecskeméttel játszik hazai pályán a Győr. A vagyonzárnak, más néven vagyon-visszaszerzési eljárásnak egyébként egészen pontosan az a célja, hogy Tarsoly még véletlenül se tudjon hipp-hopp túladni bármelyik ingatlanon.
Nála mindenképpen vidámabbak focistái: a volt válogatott Lipták Zoltán kacagva vonul ki edzésre, más felfelé mutatott hüvelykujjával jelzi nekünk, hogy itt minden rendben. Pedig a szél metsző, a jegygyűrűt lefújja az ember kezéről, de legalább a fizetés a számlán – a februári legalábbis biztosan megérkezett Győrben. Hogy mi lesz a márciusival? Sasa Stevanovic sportigazgató mindenkit megnyugtat: a futballisták akár pénz nélkül is vállalják a szezon hátralévő részét.
Nos, nemcsak a futballisták ráncolják a homlokukat, ha nem hallják a repesve várt sms-hangot hó elején, de más szakmaterületek dolgozói is, bár nekik akár negyven évük is van, hogy összesöpörjék az önfenntartásra valót, a labdarúgóknak viszont ennek átlag fele jut. Szóval a szerb sportvezető szavaira azért senki ne vegyen mérget.
Az ETO-nál a Quaestor-(ön)csőd óta nyilatkozatstop van, így csak a szél kavar furcsa szófoszlányokat az edzőpálya szélén. Ötvenmilliárd – a pletyka szerint ennyit érhet a neten visszafogottan csak „Magyarország első multifunkciós központjaként” jelölt ingatlan, melynek gyepét tapossuk. A következő szellőbuborék épp a fülünk mellett durran: már érdeklődött is befektető, aki kifizetné a 17 milliárdos MFB-hitelt, mely az ETO Parkot terheli, többet azonban nem áldozna egy fillérrel sem.
Elég a szélviharból! Nem vagyunk profi futballisták, hogy ezt sokáig bírjuk, irány a stadionnal egybeépített pláza. „Hamarosan nyitunk” – hívogat egy tábla az ETO-élménypark bejáratánál lévő Babylon Bár előtt. Pionír próbálkozás ez a javából, a bevásárlóközpont ugyanis nem egy Westend, de még a Duna Plaza is messzi cél volna. A gyárépületre hajazó belső tér hangulatában semmi kivetnivaló, de ha egy ilyen üzletközpontban a vásárlók száma negyed óra alatt nem éri el a negyvenet, inkább zárni kellene.
Ha Quaestour-ügyfél lennék, megnyugodnék: az utazási iroda első emeleti kirendeltsége elé kifüggesztett közlemény tudatja, hogy minden foglalás él, de újabbakat azért most nem fogadnak. Tarsoly Csaba egy másik kitűzött papíron „eská” biztosít mindenkit, hogy „továbbra is részt vesz a reorganizációs munkában”, és „maximálisan együttműködik minden hatósággal”. Ennél jóval izgalmasabb, hogy az épületben jóformán egyetlen világmárka, a Benetton bérel üzletet, a többi bolt alig ismert, vagy üresen áll. Nem vicc, a második emeleten mintegy tizenöt üzlethelyiségből négy üzemel. A még kitartó Yakuza Fitnessben megtudjuk, a lenti szinten néha cserélődnek a bérlők, de idefent nem. A legnagyobb dobás az utóbbi időszakból egy Rubint Réka-fellépés volt a folyosó végi rendezvényteremben, ahol már MMA-versenyt is tartottak. Mivel a győri lakótelepen már régebben felhúzott üzletközpont és az Árkád felszippantotta a nevesebb márkákat, nem csoda, hogy kong az ürességtől a Tarsoly-pláza. Keressük a választ a kérdésre: így mi értelme ennek az egésznek?
A földszinti ETO Shop tényleg az utolsó reményünk. A vásárlók itt is szabadságra mentek, az eladó viszont segít. Igen, jól látjuk, csak egy sötét és egy világoszöld replika csapatmezt tartanak, 11 ezer forint az ára. Piképólót lehet még venni, azon már nincs se Quaestor, se Audi felirat. Egyik sem ad pénzt a klubnak, így nincs ebben semmi meglepő. Viszont egy valamire való szurkolói bolt nem így néz ki, ezt a pult mellett álló kisasszony is így látja, de csak magában ad igazat nekünk. ETO-címeres ketyerék, női szurkolói póló, eredeti mezek sehol, és már tavaly is hiába kerestük volna. „Leadtuk a rendelést, de az Adidas nem küldött semmit.” Nem értjük, de elfogadjuk. És vajon várható új szállítmány? „Mármint hogy adtunk-e le új rendelést? Á, nem tudok ilyenről.” – hangzik a felelet szemernyit sajnálkozó, félig lenéző arckifejezéssel fűszerezve.
Ki a levegőre. Az orkán továbbra sem csitul, de Kocsis Balázs már vár minket a belvárosban, rengeteg mondanivalója van. Az UCSK, vagyis az 1999-ben létrejött Ultra Csoporton Kívüliek győri szurkolói alakulat megalapítója tizenöt éves kora óta szinte minden ETO-mérkőzés aktív résztvevője.
A brigád tizennégy év alatt mindössze két találkozót hagyott ki. 2013-ban egy MTK-meccsre alkotott koreográfia miatt oszlottak fel – a többi első osztályú klub ultra csoportjaitól olyan kritikát kaptak, amely után nem jöhetett folytatás. A tagok egy része többet a stadion felé sem nézett, néhányan, köztük Kocsis, viszont rövid szünet után visszatértek, de már nem a régi formában.
„Korrekt volt a kapcsolatom a vezetőséggel. Ha nem is osztottak meg velem, velünk minden apró információt, legalább kommunikáltak a drukkerekkel, ami nem minden klubnál van így” – dicsér a volt vezérszurkoló, aki azért a rosszra is emlékszik. Például Tarsoly belépőjére. „Nyers volt a stílusa. Érkezése után nem sokkal összeveszett a helyi tévével, az öregfiúkkal, még a városvezetéssel is összerúgta a port. Mint valami nagyképű budapesti milliomos, úgy kommunikált néha. Első szurkolói ankétját például úgy vezette be: önök most az én foteljeimben ülnek.”
Az újdonsült tulaj folyamatosan állt elő az ötletekkel, miután a Rábától megszerezte a klubot. A drukkerkocsmát a stadionnal összekötött pláza felső emeletén helyezte volna el, az viszont elsőre nem merült fel benne, hogy a bevásárlóközpont este nyolc-kilenc körül bezár, a meccs pedig akkor még simán tarthat. Ahogy az sem, hogy a fanatikusok a földkerekségen sehol sem plázában szoktak „melegíteni” mérkőzések előtt. Az ETO-stadiont faszerkezetűnek álmodta meg először, a tető ponyva lett volna, erről aztán gyorsan lebeszélték.
Szintén nem mélyítette el a kapcsolatot a szurkolókkal, hogy többször megváltoztatták a klub címerét, az ETO-indulót pedig újraírták. A stadion sem közös álom megvalósulása. „Az aréna kívülről gyönyörű, de belül szélcsatorna. A régiben lehetett korzózni, találkozni a szektorok között a haverokkal. Most még az egy oldalon ülők sem tudnak egy jót beszélgetni, ha a felső vagy az alsó szinten vannak. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati és a keleti lelátórész között nincs átjárás. Higgyen nekem, sokan amiatt nem jönnek meccsre, mert elveszett a régi stadion hangulata.”
„Most mindenki Tarsolyt rugdossa, azt viszont nem szabad elfelejteni – vált hangnemet Kocsis –, hogy bár üzletileg megérte neki, ő mentette meg a klubot 2001-ben. A régi játékosokról szektorokat nevezett el, és szép lassan megszerette az ETO-t.” A jelenlegi cél, hogy akár ifistákkal is, de a csapat befejezze a bajnokságot, és bent maradjon az élvonalban. Kocsis láthatóan kerüli a témát, miszerint a gazdasági társaság megszűnése esetén akár a megye egyig zuhanhat szeretett csapata, de titkon tudja, hogy ez is előfordulhat. Hogy az NB II-ből feljutó Gyirmót képviselhetné-e Győrt az első osztályban? „Na, azt már nem, mindennek van határa. Az egy falu, na jó, városrész, minek oda NB I-es csapat? Ha feljönnek, én megindulok !”
Vajon mit szólnak ehhez Gyirmóton? Már gurulunk is a 83-as úton, hogy megtudakoljuk, Gyirmót ugyanis valóban Győr városrésze. Alig ezerkétszázan lakják, de stadionjának kandelábereit már messziről észrevesszük. A villanyvilágítás fontos, itt már lehetne NB I-es találkozót rendezni. Közelebb érve leesik az állunk. A centerpályát felújítják, 5500 férőhelyes ékszerdobozt alakítanak ki.
Itt csak a meccseket játsszák a gyirmótiak, edzeni két nagy füves, illetve egy nagy és egy kis műfüves pályán tudnak. Kevés első osztályú klubnak van ilyen bázisa, pedig ez itt egyelőre a második liga. Az NB II-ben egy ponttal lemaradva az éllovastól a harmadik helyen állnak a kék-sárgák, de ilyen tervekkel szinte biztosan beadták a licenckérelmet az első osztályra is. Az ETO a csőd szélén táncol, miközben Gyirmóton nyárra minden kész – akár még az NB I-es indulásra is.
Stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette a kormány a csődeljárás alatt lévő Győri ETO FC Labdarúgó és Sportszolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot és az ugyancsak csődeljárás alatt lévő ETO Park Korlátolt Felelősségű Társaságot. Az erről szóló kormányrendelet csütörtökön jelent meg a Magyar Közlönyben.
A csődtörvény alapján stratégiailag kiemelt jelentőségűnek minősíthető az a gazdálkodó szervezet, amelynek működése egyebek között nemzetbiztonsági, honvédelmi, rendvédelmi, energiabiztonsági, energiaellátási, iparbiztonsági, katasztrófavédelmi, vagy a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal való ellátása szempontjából országos jelentőségűnek, vagy a lakosság távhőszolgáltatással vagy más közműszolgáltatással való ellátása szempontjából kiemelt vállalkozásnak tekinthető. Azok a cégek is ebbe a kategóriába kerülhetnek, amelyek nemzetgazdasági szempontból jelentős projekteket valósítanak meg, illetve amelyek a törvény által meghatározott országos közfeladatot látnak el. (MTI)
A klubházban két edzőt találunk, egyikük sem kompetens licencügyben, így rögvest tárcsázzuk Margitai Zoltán számát. A klubigazgató UEFA-végzésre hivatkozva nem ad tájékoztatást arról, beadták-e a kérelmet, így ahogy a paksi bővítés pontos költségeit, ezt sem tudjuk meg még egy ideig. Azt viszont a saját szemünkkel látjuk, hogy az önrészből és a társasági adókedvezményből összesen 900 millió forintért felújított gyirmóti sporttelep simán megugorja majd az első osztályú szintet, így jórészt a csapat szereplésén múlik a tagság megszerzése. Helyi beszélgetőpartnereink büszkék arra, hogy az Alcufer hulladékfeldolgozó és -kereskedő cég és a tulajdonos Horváth testvérek révén a klub stabil lábakon áll, közel 400 helyi gyerek – köztük többen ingyen – futballozhat náluk naponta. „Nálunk az is befér, aki picit túlsúlyos vagy kevésbé labdaügyes. Ez a szó szoros értelmében családias klub. Hogy akarnánk-e az ETO Parkban NB I-es meccset játszani, ha megszűnne az ETO? Nyárra befejeződhet a stadionunk rekonstrukciója, a tulajdonosok már csak büszkeségből sem mennének innen sehová. A nézőszámunk már most 800-1000 fő körül mozog, de volt, hogy 2000-en is kijöttek egy rangadóra.” Nos, a sporttelepen kívül ezt is irigyelhetik páran egy osztállyal feljebb.
Irány vissza Győrbe, az ETO Park Hotelből intünk búcsút a helyi futballtragédia utolsó előtti felvonásának. Kósza hírek arról szólnak, hogy a zöld-fehérek idegenlégiósai itt, a stadionra néző szállóban laknak. A pult mögött álló hölgy szeme elkerekedik felvetésünk hallatán. Gépies hangon közli, hogy nem adhat ki semmiről semmilyen információt, majd azonnal tárcsázza az igazgatót.
Sándorfi Róbert szállodavezető fél perccel később már a földszinten van, a tágas hallban kínál hellyel. Mint mondja, a hír félig igaz: állandó lakóhelye nem volt ETO-játékosnak a hotel, összetartásokat ellenben rendszeresen tartott itt a csapat, egészen januárig. A futballisták helyett viszont lakott itt az elmúlt hónapokban női- és férfikézilabda-válogatottunk és több más csapat is a nőikézi-Eb alatt, de zömmel konferenciavendégek és üzleti tárgyalásra érkezők teszik ki a szálló forgalmát. Az igazgató a végére tartogatja a nagy durranást: bár olvasott róla, hogy az ETO Park Kft.-t, így őket is vagyon-visszaszerzési eljárás alá vették, semmilyen hivatalos értesítést nem kapott erről. Mi több, a cég vezetője sem tud ilyesmiről, őt nem tájékoztatták semmiről.
Döbbent csend és barátságos kézfogás kíséretében távozunk a négycsillagos, impozáns szállóból, és a szellemplázán keresztül hagyjuk el a várost. A földszinten egy Alexandra könyvesboltba botlunk.
Groteszk látvány a zár alá vett bevásárlóközpontban működő, egyébként tökéletesen kihalt Matyi Dezső-érdekeltség. A hírek szerint a pécsi foci korábbi krőzusának befuccsolni látszó lánca helyét a Libri veheti át a piacon. De ez már egy másik riport témája lesz.
