– Számított valamit, hogy Sito Rivera szövetségi kapitány korábban a román válogatottnál edzősködött?
– Természetesen sokat, hiszen azóta alig cserélődött ki a román játékoskeret, így pontosan lehetett tudni, hogy mire, pontosabban kikre készüljünk. Tudatosan sulykoltuk az edzőtáborban az öt a négy elleni támadásvezetést, tehát nem volt újdonság a román taktika, a rombusz alakzatú védekezés.
– Rivera a kinevezésekor azt mondta, hogy ügyesek, alapvetően jó képességűek a magyar futsalosok, de elsősorban mentálisan kell fejlődniük. Igaza van?
– A románok elleni mérkőzés is megmutatta, hogy ezen a téren is előreléptünk. De hadd mondjam el még egyszer, nagyon megérdemeltük, 2013-ban az ukránok ellen csak a rosszabb gólkülönbségünk miatt maradtunk le az Eb-ről. Végre kárpótolt minket az élet.
– Egy 28-30 éves futballistára mondják, hogy ideális korban van. Hogy van ez a futsalosoknál?
– Másfél hete volt a huszonhetedik születésnapom, szóval nagyon remélem, hogy még tudok fejlődni. Nálunk 27 és 32 év között számít valaki ideális futsalosnak.
– Felteszem, még nem volt ilyen boldog születésnapja, mint a huszonhetedik. Utólag szépen megajándékozta magát.
– Szeptember 15-én, egy nappal a születésnapom után játszottuk az odavágót a románok ellen. A kinti 2-2 után sem volt rossz, de nyilván az itthon kiharcolt győzelem, egyben a továbbjutás az igazi ajándék. Képzelje el, a meccs előtt rezgő üzemmódra állítottam a mobilomat az öltözőben. Mikor visszamentem, szinte le is merült, pedig még csak a harmadik üzenetet olvastam. Nagyon meghatódtam, hogy mennyien gondoltak ránk.
– Dróth Zoltánra.
– A futsalcsaládra és Dróth Zoltánra.
